"Bizony, bizony, mondom néktek: aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másfelől hatol be, az tolvaj és rabló; de aki az ajtón megy be, az a juhok pásztora. Ennek ajtót nyit az ajtóőr, és a juhok hallgatnak a hangjára, a maga juhait pedig nevükön szólítja és kivezeti. Amikor a maga juhait mind kivezeti, előttük jár, és a juhok követik, mert ismerik a hangját. Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak tőle, mert az idegenek hangját nem ismerik."
Jn 10,1-5.
DISZNÓK HÍVOGATÁSA
Amikor a maga juhait mind kivezeti, előttük jár, és a juhok követik, mert ismerik a hangját. (Jn 10,4)
Kislányként a farmon én voltam felelős a disznók etetéséért. Megtanultam, hogyan hívhatom őket a kerítéshez a lakomájukért. Évekkel később a családommal meglátogattuk az újjáépített falut Sturbridge-ben, és jól jött a disznó-hívogató tudományom. Amikor egy széles ösvényen sétáltunk egy pajta felé, megláttunk pár embert a kerítésen lógva, ahogyan kiabáltak és a kezükkel integettek. Egy disznókonda tömörült egy távoli fa árnyékában. Az emberek eszeveszetten próbálták a disznókat a kerítéshez hívni. Én nyugodtan felmásztam a kerítésre, és használtam a tudásomat. Az egész disznókonda a kerítéshez rohant. A turisták kérdezősködni kezdtek: "Ezt hogy csináltad?" Elmagyaráztam egyszerűen: "Ismerték a megkülönböztető hívást és erre reagáltak."
Ugyanez igaz Krisztus követőire. Amikor meghalljuk a megkülönböztető hívását annak, aki név szerint ismer minket, válaszolunk, mert ismerjük a hangját. Jn 10,5 mondja: "Idegent pedig nem követnek... mert az idegen hangját nem ismerik." Sok hangot hallunk az életünkben, de csak egy, Jézus Krisztus, a mi Urunk hangja vezet el minket az örökkévaló lakomára.
Imádság: Jó Pásztorunk, amikor halljuk, hogy nevünkön szólítasz, hadd fussunk hozzád minden szükségünkkel. Ámen.
Az Úr az én pásztorom, aki név szerint ismer engem.
Xavia Sheffield (Maryland, USA)
