Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő kezdetben az Istennél volt. Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött. Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be. Megjelent egy ember, akit Isten küldött, akinek a neve János. Ő tanúként jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, és hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, de a világosságról kellett bizonyságot tennie. Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba. A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt: saját világába jött, és az övéi nem fogadták be őt. Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazokat, akik hisznek az ő nevében, akik nem vérből, sem a test, sem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.
Jn 1,1-14.
KÖVESD A FÉNYT
Ha azt gondolnám, hogy elnyel a sötétség, és éjszakává lesz körülöttem a világosság: a sötétség nem lenne elég sötét neked, az éjszaka világos lenne, mint a nappal, a sötétség pedig olyan, mint a világosság. (Zsolt 139,11-12)
A vőnknek, aki hivatásos fotós, egy futballmeccset kellett felvennie egy számára addig ismeretlen stadionban. Az autójában lévő technikai eszközben bízva vágott neki az útnak. De amikor a sötétben sorra zsákutcában találta magát, el kellett fogadnia, hogy eltévedt. Ekkor megállt, kiszállt a kocsiból, és körülnézett. A távolban megpillantotta a stadion fényeit. Visszaült a kocsiba, és folyamatosan a fényeket követve odatalált.
Néha életünk útján is eltévedünk. Az értelmünkben, tudásunkban bízva úgy gondoljuk, urai vagyunk a helyzetnek, de keresve az utat a fájdalomban, kapcsolatainkban, a gyülekezeti munkában, sokszor zsákutcába kerülünk. És ha az élet egyre sötétebbé válik, kétségbe esünk, mert megfeledkezünk arról a fényről, amellyel Isten világítja be utunkat, és vezet minket.
Hol található ez a fény? Az imádságban, elmélkedésben és az igeolvasásban. Néha olyan erős, mint egy stadion reflektora, néha épp csak egy lépésnyi utat világít be. Bárhogy legyen is, Istenben bízva abban a biztos tudatban haladhatunk, hogy ő velünk van, és megvilágítja az utat.
Imádság: Minden fény forrása, elismerjük, hogy sötétségben vagyunk; a te mindennapi világosságod nélkül eltévedünk. Add, hogy lássuk és kövessük fényedet! Ámen.
Isten egyszerre egy lépést világít meg.
Bettie Higgins (Alabama, USA)
