"Mert úgy van ez, mint amikor egy idegenbe készülő ember hívatta szolgáit, és átadta nekik vagyonát. Az egyiknek adott öt talentumot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek képessége szerint, és elment idegenbe. Az, aki az öt talentumot kapta, azonnal elindult, vállalkozásba fogott velük, és nyert másik ötöt. Ugyanígy az is, aki a kettőt kapta, nyert másik kettőt. Aki pedig az egyet kapta, elment, gödröt ásott a földbe, és elrejtette ura pénzét. Hosszú idő múlva aztán megjött ezeknek a szolgáknak az ura, és számadást tartott velük. Eljött az, aki az öt talentumot kapta, odavitte a másik öt talentumot, és így szólt: Uram, öt talentumot adtál át nekem: nézd, másik öt talentumot nyertem. Ura így szólt hozzá: Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára! Odament az is, aki a két talentumot kapta, és ezt mondta: Uram, két talentumot adtál át nekem: nézd, másik két talentumot nyertem. Ura így szólt hozzá: Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára! Odament hozzá az is, aki az egy talentumot kapta, és ezt mondta: Uram, tudtam, hogy kérlelhetetlen ember vagy, aki ott is aratsz, ahol nem vetettél, és onnan is gyűjtesz, ahová nem szórtál. Félelmemben elmentem tehát, és elástam a talentumodat a földbe: nézd, itt van, ami a tied. Ura így válaszolt neki: Te, gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, és onnan is gyűjtök, ahova nem szórtam? Ezért el kellett volna vinned a pénzemet a pénzváltókhoz, és amikor megjöttem, kamattal kaptam volna vissza azt, ami az enyém. Vegyétek el tőle a talentumot, és adjátok annak, akinek tíz talentuma van! Mert mindenkinek, akinek van, adatik, és bővelkedni fog; attól pedig, akinek nincs, még az is elvétetik, amije van. A haszontalan szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás."
Mt 25,14-30.
RUHÁK SZÁZAI
Ura így szólt hozzá: Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára! (Mt 25,23)
Amikor gyerek voltam, édesanyám varrni tanított. Azonban abban az életkorban borzasztóan fárasztónak találtam a varrást. Aztán néhány évvel ezelőtt Isten a tudtomra adta egy nemzetközi segélyszervezet által, hogy szükség van rám, és felelősséggel hasznosíthatom adottságomat mások áldására. Így hát felhívtam édesanyámat, és elkezdtünk együtt varrni. Két hónapon belül 120 ruhát varrtunk Haitibe. A következő évben több mint 50 barát és ismerős segítségével további 440-et készítettünk, és tettünk hajóra.
El vagyok ragadtatva attól, hogy Isten milyen módon hasznosította varrástudásom. Valami sokkal nagyobb dologba kezdhettem, mint amit valaha el tudtam volna képzelni. Hasznosítva Isten által adott tehetségemet ebben a programban, Isten hozzásegített, hogy egy másik ország gyermekeinek áldást juttassak. Idővel mások is bekapcsolódtak ebbe a különös szolgálatba. Nem tudom, mennyi ruhát és rövidnadrágot fogunk küldeni az idén, de azt tudom, hogy mindannyian áldottak vagyunk, amikor tehetségünket Isten dicsőségére használjuk.
Imádság: Drága Urunk, segíts, hogy tisztában legyünk az általad adott tehetségünkkel, és megkeressük a módját, miként hasznosíthatjuk azt a te szolgálatodra. Ámen.
Istennek sokkal nagyobb tervei vannak adottságainkkal, mint ahogy mi azt el tudjuk képzelni.
Kim Harms (Iowa, USA)
