Irgalmas és kegyelmes az ÚR, türelme hosszú, szeretete nagy.
Nem perel mindvégig, nem tart haragja örökké.
Nem vétkeink szerint bánik velünk, nem bűneink szerint fizet nekünk.
Mert amilyen magasan van az ég a föld fölött, olyan nagy a szeretete az istenfélők iránt.
Amilyen messze van napkelet napnyugattól, olyan messzire veti el vétkeinket.
Amilyen irgalmas az apa fiaihoz, olyan irgalmas az ÚR az istenfélőkhöz.
Zsolt 103,8-13.
MÁR MEGTÖRTÉNT!
Bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy miután meghaltunk a bűnöknek, az igazságnak éljünk. (1Pt 2,24)
Évekkel az esemény megtörténte után, anyaként elkövetett vétkem súlyának felismerése úgy tört rám, mint egy rohamozó elefánt. Amikor gyermekeim apja bántalmazta a gyerekeket, én, az anyjuk, nem nyújtottam nekik megfelelő védelmet. Gondatlanságom miatt a fiaim mérhetetlen mentális, lelki és testi fájdalmat szenvedtek, melyeket nem gyógyíthattam meg.
Vigasztalhatatlanul, szűnni nem akaró szomorúságban és önutálatban éltem. Hagytam megsebezni a gyermekeimet. Hogy tehettem ezt? Úgy éreztem, nem vagyok méltó tovább élni. A legsötétebb pillanataimban azonban a Szentlélek szava szíven talált: "Jézus már meghalt mindezért, neked élned kell". És tudtam, hogy ez igaz. Sokkal azelőtt, hogy felismertem bűnösségem nagyságát, Jézus meghalt minden bűnömért, ezért a vétkemért is, helyettem bűnhődve.
Isten kegyelme iránti hálával elindultam a gyógyulás útján. A tanácsadásokon többet megtudtam az erőszakról és annak valóságot torzító hatásáról. Bibliai idézetekkel küzdöttem az elítélő gondolatok ellen, emlékeztetve magam arra, hogy Isten megbocsátott, és végtelenül szeret. Élek - én, akinek megbocsátottak, akit elfogadtak, és szeretnek.
Imádság: Édesatyánk, köszönjük, hogy te jobban kész vagy megbocsátani nekünk, mint mi saját magunknak. Köszönjük, hogy Jézusban sebeink meggyógyulnak. Ámen.
Isten azt akarja, hogy éljünk.
Grace Linwood-Michaels (Virginia, USA)
