Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek, tudván hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez. Az állhatatosság pedig tegye tökéletessé a cselekedetet, hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül. Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja.
Jak 1,2-5.
MINDEN A NÉZŐPONTON MÚLIK
Nem a nélkülözés mondatja ezt velem, mert én megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek. (Fil 4,11)
Sokat repülök keresztül-kasul az országban. Néha gyönyörködöm a fenséges hófödte csúcsokban, a rettentő tágas termékeny földekben, a csodálatos napnyugtákban. Máskor a középső szűk helyre, két robosztus férfi közé beszorítva arra koncentrálok, hogy ne egy idegen vállán aludjak épp el. A két helyzet között mi a különbség? Igazából, semmi. Ugyanaz a repülő, ugyanaz a látvány. A különbség az én nézőpontomon múlik.
A repülésről az jut eszembe, hogy életünk nehéz óráiban engednünk kell, hogy nézőpontunkat Isten alakítsa. Jakab arra tanít, hogy a próbákban szorosabb kapcsolatot építhetünk Istennel. De ha csak arra koncentrálunk, hogy megmeneküljünk a fájdalomtól, akkor lehet, hogy Isten áldását is elmulasztjuk.
Repüléskor dönthetek, hogy a gyönyörű látványra vagy a szűkös helyemre koncentrálok. Az, hogy a próbákat hogyan fogadjuk, meghatározza, hogy Isten dicsőséges kegyelmét milyen mértékben tapasztaljuk meg életünkben. Isten azt mondta Pálnak: "Elég neked az én kegyelmem. Mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz." Pál pedig így döntött: "Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem" (2Kor 12,9). Amikor Isten kegyelmére koncentrálunk, akkor közelebb kerülünk hozzá.
Imádság: Kegyelmes Istenünk, segíts úgy értékelni próbáinkat, hogy ezekben tőled tanulhassunk. Ámen.
Az elszenvedett próbák közelebb vihetnek Istenhez.
Samuel Winchester (Dél-Karolina, USA)
