Pál, Isten akaratából Krisztus Jézus apostola, a Krisztus Jézusban való élet ígérete szerint, Timóteusnak, szeretett fiának: Kegyelem, irgalom, békesség Istentől, a mi Atyánktól és a Krisztus Jézustól, a mi Urunktól.
Hálát adok az Istennek, akinek őseimhez hasonlóan tiszta lelkiismerettel szolgálok, amikor szüntelenül, éjjel és nappal megemlékezem rólad könyörgéseimben, és könnyeidre emlékezve látni kívánlak, hogy öröm töltsön el. Eszembe jutott ugyanis a benned élő képmutatás nélküli hit, amely először nagyanyádban, Lóiszban és anyádban, Eunikében lakott, de meg vagyok győződve arról, hogy benned is megvan. Ezért emlékeztetlek téged, hogy gerjeszd fel az Isten kegyelmi ajándékát, amely kezeim rád tétele által van benned. Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.
Ne szégyelld hát a mi Urunkról szóló bizonyságtételt, se engem, az ő foglyát, hanem szenvedj velem együtt az evangéliumért, Isten ereje által. Mert ő szabadított meg minket, és ő hívott el szent hívással, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem saját végzése és kegyelme szerint, amelyet még az idők kezdete előtt Krisztus Jézusban adott nekünk. Ez most nyilvánvalóvá lett a mi Üdvözítőnk, Krisztus Jézus megjelenése által, aki megtörte a halál erejét, és az evangélium által világosságra hozta az elmúlhatatlan életet. Ennek az evangéliumnak a szolgálatára rendeltettem én hírnökül, apostolul és tanítóul. Ezért is szenvedem ezeket, de nem szégyellem, mert tudom, kiben hiszek, és meg vagyok győződve, hogy neki van hatalma arra, hogy a rám bízott kincset megőrizze arra a napra. Az egészséges beszéd példájának tekintsd, amit éntőlem hallottál, a Krisztus Jézusban való hitben és szeretetben. A rád bízott drága kincset őrizd meg a bennünk lakozó Szentlélek által.
2Tim 1,1-14.
A SZENTEK KÖZÖSSÉGE
Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek akkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. (Zsid 12,1)
Szeretem mindenszentek vasárnapját, amikor a köztünk élt "szentekre" emlékezünk, akik már hazamentek a mennyei dicsőségbe. Ekkor felolvassuk az elmúlt évben hitben elhunytak neveit. A lelkészük lévén, gyönyörű emlékeim vannak sokukról, emlékek a történésekről, tapasztalatokról és imádságokról, melyeket együtt éltünk meg - szent percek voltak ezek. A jól megélt élet példái voltak ők, és én helyesnek tartom megtisztelni azok emlékét - ilyenek voltak szüleim és nagyszüleim is -, akik gazdagon hozzájárultak ahhoz, aki vagyok.
Talán azért is szeretem e napot, mert a keresztyén egyház azt hirdeti a világnak, hogy van egy dicsőséges mennyország, és Jézus az egyetlen igaz világosság, aki odavezet minket. Mi, akik hiszünk, bizonyosan tudunk olyan dolgokat, amelyeket a nem-hívők nem tudhatnak. Talán az úrvacsora miatt is szeretem ezt a napot, amikor erősödik bennem az apostoli hitvallásnak az a mondata: "Hiszem a szentek közösségét". Mindig az a határozott érzésem, hogy "a bizonyságtevőknek nagy fellege vesz körül". És ez annyira jó. Ezért szeretem ezt a vasárnapot.
Imádság: Drága Istenünk, segíts hálásnak lennünk azokért a hívőkért, akik előttünk jártak! Hadd kövessük élet-példájukat, hogy mások is Krisztushoz térjenek. Ámen.
Mindannyian minden nap közösségben vagyunk a "szentekkel".
Dan Johnson (Florida, USA)
