Ekkor előállt egy törvénytudó, hogy megkísértse Jézust, és ezt kérdezte: "Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?" Ő pedig ezt mondta neki: "Mi van megírva a törvényben? Hogyan olvasod?" Ő pedig így válaszolt: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat." Jézus ezt mondta neki: "Helyesen feleltél: tedd ezt, és élni fogsz." Ő viszont igazolni akarta magát, és megkérdezte Jézustól: "De ki a felebarátom?" Válaszul Jézus ezt mondta neki: "Egy ember ment le Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esett, akik kifosztották, meg is verték, azután félholtan otthagyva elmentek. Történetesen egy pap ment azon az úton, de amikor meglátta, elkerülte. Hasonlóképpen egy lévita is odaért arra a helyre, és amikor meglátta, ő is elkerülte. Egy úton lévő samaritánus pedig, amikor odaért hozzá és meglátta, megszánta; odament, olajat és bort öntött sebeire, és bekötötte azokat. Aztán feltette őt a saját állatára, elvitte egy fogadóba, és ápolta. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és azt mondta neki: Viselj rá gondot, és ha valamit még ráköltesz, amikor visszatérek, megadom neked. Mit gondolsz, e három közül ki volt a felebarátja a rablók kezébe esett embernek?" Ő így felelt: "Az, aki irgalmas volt hozzá." Jézus erre ezt mondta neki: "Menj el, te is hasonlóképpen cselekedj."
Lk 10,25-37.
A TERVEK MEGVÁLTOZNAK
Az embernek az értelme terveli ki útját, de az Úr irányítja járását. (Péld 16,9)
Alig vártam, hogy Peggyvel együtt kávézhassak. Nem érkezett meg a megbeszélt időre, kíváncsi lettem, vajon mi tartotta vissza. Nincs mobiltelefonja, így nem értesíthetett. Kezdtem elveszíteni türelmemet. Végül csak megjött, nem tűnt sietősnek, és bocsánatot kért. Valaki nagy problémáját tárta fel előtte, és Peggy bízva a megértésemben, eleget tett a kérésnek.
Csodálkozás váltotta fel bosszankodásomat. A példázatbeli samaritánushoz hasonlóan Peggy is azt tette, amit tehetett, hogy vigasztalást nyújtson egy szükségben lévőnek. Megkérdeztem tőle: "És hogyan birkóztál meg azzal az érzéssel, hogy közben meg elkésel?" Peggy így válaszolt: "Megtanultam, hogy bízzam Istenben, hogy elrendezi azt a másik dolgot".
Most már én is, ha saját hibámon kívül kifutok az időből, és értesítettem a másik felet a kényszerhelyzetről, tanulgatom, hogy bízzak abban, Isten munkálkodik ott, ahová igyekszem. Gyakran tapasztalom, hogy a találkozásra váró személy is késik, vagy valami miatt neki is jól jön a változtatás. A késések elkerülhetetlenek, de választhatunk: vagy a csalódottság érzésével megyünk tovább, vagy bízunk abban, hogy Isten irányítja lépéseinket. Ha Isten időzítésében bízunk, békességünk lesz.
Imádság: Urunk, a te kezedbe tesszük a mai napot. Segíts elhinnünk, hogy te rendezed az életünket, ha rád bízzuk. Ámen.
Mai terveink Isten irányítása szerint változhatnak.
Ellen M. Cardwell (Kalifornia, USA)
