A karmesternek, Jedútúnnak: Dávid zsoltára.
Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok segítséget.
Csak ő az én kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom sokáig.
Meddig támadtok egyetlen emberre, miért akarjátok mindnyájan megölni? Olyan, mint a düledező fal és a bedőlt kerítés!
Csak azon tanácskoznak, hogyan taszítsák le a magasból. Hazugságban telik kedvük, szájukkal áldanak, szívükben átkoznak. (Szela.)
Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok reménységet.
Csak ő az én kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom.
Istennél van segítségem és dicsőségem, erős sziklám és oltalmam az Isten.
Bízzatok benne mindenkor, ti népek, öntsétek ki előtte szíveteket, Isten a mi oltalmunk! (Szela.)
Zsolt 62,1-9.
A LÉLEK NYUGALMA
Csak Istennél csendesül el lelkem. (Zsolt 62,1)
Amikor a tengerészetnél dolgoztam, nehéz felszereléseket és a hátamra szerelt ellátmányt kellett cipelnem. Nagy megkönnyebbülést jelentett, amikor végre engedélyt kaptam a teher lerakására. Hirtelen pehelykönnyűnek éreztem magam.
Ebben a világban kétféle terhet cipelünk: fizikait és lelkit. A fizikai terhek nyomasztóan hatnak ránk, kiszívják életerőnket és kimerítik testünket. A lelki terhek - aggódás, félelmek, fájdalmak - mentálisan és érzelmileg nyomnak le bennünket. A Zsolt 62,9 rámutat arra, hogyan tehetjük le lelki terheinket, és hogyan találhatunk nyugalmat.
Hogyan léphetünk be a zsoltáros által megfogalmazott lelki megnyugvásba? Istennel való kapcsolatunkon keresztül. Bízva Istenben, és imádságban kiöntve szívünket neki, vigaszt, lelki nyugalmat és szabadságot nyerünk félelmeinktől és aggodalmunktól. Akkor letesszük terheinket, és könnyedén, felfrissülve, felbátorodva megyünk tovább utunkon.
Ne feledjük, Isten már ismeri, mi van a szívünkben; ezért amikor Istenhez imádkozunk, nem azért tesszük, hogy tájékoztassuk őt a gondjainkról és terheinkről, hanem hogy azokat az Úrra helyezzük, és ne magunknak kelljen cipelni.
Imádság: Istenünk, segíts, hogy teljes mértékben éljünk az általad kínált lehetőséggel. Csendesítsd le lelkünket, és emlékeztess bennünket, hogy amikor a te erőd által megnyugszunk, semmi sem rendíthet meg bennünket. Ámen.
Isten arra hív, hogy rá helyezzük terheinket.
DeVonna R. Allison (Michigan, USA)
