Az ÚR azonban ezt mondta Sámuelnek: Meddig bánkódsz még Saul miatt, hiszen én elvetettem, és nem marad Izráel királya? Töltsd meg olajjal a szarudat, és indulj! Elküldelek a betlehemi Isaihoz, mert ennek a fiai közül szemeltem ki a királyt. Hogyan mehetnék oda? - kérdezte Sámuel. Ha meghallja Saul, megöl engem. De az ÚR ezt mondta: Vigyél magaddal egy üszőborjút, és ezt mondd: Azért jöttem, hogy áldozatot mutassak be az ÚRnak. De Isait hívd meg az áldozati lakomára. Én pedig majd tudtodra adom, hogy mit kell tenned: azt kend fel, akit én mondok neked! És úgy tett Sámuel, ahogyan az ÚR megmondta neki. Amikor megérkezett Betlehembe, remegve mentek eléje a város vénei, és azt kérdezték: Békés szándékkal jöttél-e? Békés szándékkal - felelte. Azért jöttem, hogy áldozatot mutassak be az ÚRnak. Szenteljétek meg magatokat, és jöjjetek velem az áldozatra! Miután szentnek találta Isait és fiait, meghívta őket az áldozati lakomára. Amikor megérkeztek, és meglátta Eliábot, ezt gondolta: Biztosan ez lesz az ÚR felkentje, aki most itt van. De az ÚR ezt mondta Sámuelnek: Ne tekints a megjelenésére, se termetes növésére, mert én megvetem őt. Mert nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van. Ekkor Abinádábot szólította Isai, és odavezette Sámuel elé, de ő ezt mondta: Őt sem választotta az ÚR. Azután Sammát vezette oda Isai, de ő ezt mondta: Őt sem választotta az ÚR. Így vezette oda Isai Sámuel elé mind a hét fiát, de Sámuel ezt mondta Isainak: Ezeket nem választotta az ÚR. Majd megkérdezte Sámuel Isaitól: Minden fiad itt van? Hátra van még a legkisebb - felelte ő -, de ő éppen a juhokat őrzi. Erre Sámuel azt mondta Isainak: Üzenj neki azonnal, és hozasd ide, mert addig nem ülünk le, amíg ő meg nem érkezik. Üzent tehát neki, és elhozatta. Ő pedig pirospozsgás, szép szemű és jó megjelenésű volt. Akkor ezt mondta az ÚR: Rajta! Kend fel, mert ő az! Sámuel pedig fogta az olajos szarut, és felkente őt testvérei jelenlétében. Akkor az ÚR lelke szállt Dávidra, és attól kezdve vele is maradt. Sámuel pedig elindult, és elment Rámába.
1Sám 16,1-13.
ISTEN VÁLASZTÁSA
Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van. (1Sám 16,7)
Az Úr elfordult Saultól Izrael királyától, és elküldte Sámuelt Isai kevésbé ismert családjához, hogy új királyt válasszon. Isai fiait sorban az Úr elé hívták, de senkit nem választott ki közülük. Isai legkisebb fia, Dávid pásztor volt, és apja birkáit őrizte. Isainak eszébe sem jutott az Úr elé hívatni, úgy gondolta ő nem alkalmas jelölt. Azonban amikor Dávidot bemutatták Sámuelnek, az Úr jóváhagyta, és felkenték királynak.
Isten választását nem befolyásolja a családi háttér, a fizikai megjelenés, a társadalmi helyzet, politikai erő vagy többségi szavazat. Az emberek szemében Dávid sok feltételnek nem felelt meg, de Isten szemében ő volt a megfelelő jelölt.
A szolgálatra való elhívatásom hasonló volt Dávidéhoz. Semmi említésre méltó nem volt, mely kiemelte volna családomat törzsem többi családjával összehasonlítva, akik virágzó vállalkozásaikról, diplomás tagjaikról és megbecsült gazdálkodóikról voltak ismertek. Azonban az én kis családomból az Úr engem választott ki arra, hogy a gyülekezet pásztora legyek. Ahogy Isten engem elhívott, éppúgy hív minden embert a világban való szolgálatra.
Imádság: Istenünk, segíts megértenünk, hogy a többi ember által látott hiányosságaink ellenére is kiválasztottak vagyunk! Ámen.
Isten ma is választhat olyan embert a szolgálatra, akire mi nem is gondolunk.
T. Ruwodo (Harare, Zimbabwe)
