Dávid zsoltára. Az ÚR az én pásztorom, nem szűkölködöm.
Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem.
Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ő nevéért.
Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem.
Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme láttára. Megkened fejemet olajjal, csordultig van poharam.
Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján, és az ÚR házában lakom egész életemben.
Zsolt 23.
VÉGTELEN SZERETET
Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál. (Róm 8,28)
Tavaly nyáron láttam Liát utoljára a tengerparton. Arca sápadt volt, és szenvedés látszott rajta. Bár sötét karikák voltak szemei körül, azok mégis ragyogtak és élénkek voltak, még úgy is, hogy akkor már teljesen lesoványodott a kemoterápiától. Liának minden pórusából áradt a szeretet, és elhalmozta vele a körülötte lévőket. Csodálatos volt látni, ahogyan játszott az unokáival. Amikor elvesztettem életem társát, Lia és családja felajánlották szerető támogatásukat. "Mindig itt leszek neked" - mondta, meleg ölelésével átkarolva, jóllehet neki volt szüksége segítségre.
"Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm." Lia teljes mértékben megértette ezt az igét, és saját reménységének üzenetévé tette. Bízott Isten irgalmas szeretetében, és bőkezűen adta önmagát anélkül, hogy kedvetlenné vált volna a nehéz időkben. Lia teste elgyengült, de rendíthetetlen lelke soha nem ingott meg. Hite megtartotta őt az üdvösség reménységében, amelyet Isten felajánlott Krisztusban, aki keresztáldozata által legyőzte a halált, és örök életet adott nekünk az ő országában.
Imádság: Ó, Urunk! Adj nekünk erőt, hogy mások iránti együttérzésünkkel enyhíthessük a szomorúságot! Ámen.
Krisztus szeretete legyőzi a halál láncát.
Elisabetta Pagano (Campania, Olaszország)
