A karmesternek: Dávid zsoltára. URam, te megvizsgálsz, és ismersz engem.
Tudod, ha leülök vagy ha felállok, messziről is észreveszed szándékomat.
Szemmel tartod járásomat és pihenésemet, gondod van minden utamra.
Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, URam.
Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod.
Csodálatos nekem ez a tudás, igen magas, nem tudom felfogni.
Hova menjek lelked elől? Orcád elől hova fussak?
Ha a mennybe szállnék, ott vagy, ha a holtak hazájában feküdnék le, te ott is ott vagy.
Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó végén laknék,
kezed ott is elérne, jobbod megragadna engem.
Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat!
Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!
Zsolt 139,1-10.23-24.
VALÓDI A LÁTSZATBAN
Vizsgálj meg Istenem, ismerd meg szívemet! (Zsolt 139,23)
Párás és álmos a reggel, lassan visz a forgalom. Letérve a négysávos útról a külváros felé veszem az irányt. Az elmúlt hetek csapadékos időjárásának kátyúit kerülgetem a szürkére koptatott aszfalton. Néha későn veszem észre a tócsa alá rejtett gödröt, s nagyot döccen a kerék.
Egy fehér autó halad előttem, hátulján zöld felirat: "Környezetvédelem és Vízgazdálkodás". Hosszú percekig követem, sem az út állapota, sem a szembejövő járművek sokasága nem engedi, hogy megelőzzem. Az út elágazik, a zöld feliratú autó balra fordul, és a kanyarban kidob az ablakon egy összegöngyölt csokoládépapírt. Nem hiszek a szememnek! Ez lenne a környezetvédelem, amit büszkén hirdet a felirat? A "Bort iszik és vizet prédikál" klasszikus esete jut eszembe, ami - ha őszinték vagyunk legalább önmagunkhoz, akkor bevalljuk - gyakran ránk is vonatkozik. Kifele sokszor más, szebb, árnyaltabb képet mutatunk, mint amilyenek valójában vagyunk. Kimondott szavaink a végrehajtott cselekedeteink éles kontrasztjai. De vajon kit csapunk be ezzel? Csakis önmagunkat, mert Isten előtt felesleges törékeny álarcaink viselése, hiszen a Teremtő már azokat a gondolatainkat is tudja, amiket még meg sem fogalmaztunk és embertársaink előtt is előbb, vagy utóbb feltárulkozik valódi énünk. Ha a körülöttünk lévő világ látszat is csupán, legalább mi maradjunk benne valódiak...
Imádság: Urunk, köszönjük, hogy te jól ismersz minket. Ámen.
Mi a látszat és mi a valódi bennem?
Paudits Zoltán (Sükösd, Magyarország)
