Amikor az Isten Ábrahámnak ígéretet tett, mivel nem esküdhetett nagyobbra, önmagára esküdött, és így szólt: "Bizony, gazdagon megáldalak, és nagyon megsokasítalak." És így, miután türelemmel várt, beteljesült az ígéret. Mert az emberek önmaguknál nagyobbra esküsznek, és náluk minden ellenvetésnek véget vet, és mindent megerősít az eskü. Ezért tehát az Isten, mivel még teljesebben akarta megmutatni az ígéret örököseinek, hogy elhatározása változhatatlan, esküvel vállalt kezességet. Így e két változhatatlan tény által, amelyekben lehetetlen, hogy Isten hazudjon, erős bátorításunk van nekünk, akik odamenekültünk, hogy belekapaszkodjunk az előttünk levő reménységbe. Ez a reménység lelkünknek biztos és erős horgonya, amely behatol a kárpit mögé, ahova elsőként bement értünk Jézus, aki Melkisédek rendje szerint főpap lett örökké.
Zsid 6,13-20.
BIZTOS HORGONYUNK
Ez a reménység lelkünknek biztos és erős horgonya. (Zsid 6,19)
Verőfényes nap volt, és a csónakunkban ültünk a folyó torkolatánál. A férjem a horgászással foglalatoskodott, én pedig a könyvem olvasásába merültem el. Hirtelen valakinek a kiáltozására figyeltünk fel, aki jelezte, hogy elveszítettük a horgonyunkat. Nem elég, hogy veszélyes mértékben odasodródtunk a másik csónak közelébe, de a férjem a horgony hiányában nem tudott tovább horgászni. Igyekeztünk hát kifelé a partra.
Ez az élmény arra az igazságra emlékeztetett, hogy Jézus a mi horgonyunk. Ha ő az életünk iránymértéke és reménysége, rá hagyatkozhatunk; biztosan és szilárdan tart minket. Ha viszont levesszük tekintetünket Jézusról, és saját elképzeléseinkbe bonyolódunk, akkor anélkül, hogy észrevennénk, könnyen elsodródhatunk az általa felkínált szeretettől és kegyelemtől.
Aznap eszembe jutottak a Zsid 6 igéi, és az a bizonyosság, amely enyém lehet, mert Krisztus az életem erős horgonya.
Imádság: Köszönjük, Édesatyánk, hogy Jézust reménységül és életünk horgonyaként adtad. "Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is; mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól; mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen." (Mt 6, 9-13)
Krisztus biztos támasz a verőfényes és viharos napokon is.
Ann Stewart (Dél-Ausztrália, Ausztrália)
