Amikor megtalálták a tenger túlsó partján, megkérdezték tőle: "Mester, mikor jöttél ide?" Jézus ezt válaszolta nekik: "Bizony, bizony, mondom néktek, nem azért kerestek engem, mert jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek a kenyerekből és jóllaktatok. Ne veszendő eledelért fáradozzatok, hanem az örök életre megmaradó eledelért, amelyet az Emberfia ad majd nektek, mert őt pecsétjével igazolta az Isten." Ekkor megkérdezték tőle: "Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgokat cselekedjünk?" Jézus ezt felelte nekik: "Az az Istennek tetsző dolog, hogy higgyetek abban, akit ő küldött." Erre megkérdezték: "És te milyen jelt mutatsz, hogy miután láttuk, higgyünk neked? Mit cselekszel? Atyáink a mannát ették a pusztában, ahogyan meg van írva: Mennyei kenyeret adott nekik enni." Jézus pedig így válaszolt nekik: "Bizony, bizony, mondom néktek, nem Mózes adta nektek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret. Mert az Isten kenyere a mennyből száll le, és életet ad a világnak." Erre ezt mondták neki: "Uram, add nekünk mindig ezt a kenyeret!" Jézus azt mondta nekik: "Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha."

Jn 6,25-35.

BÖJT MÁSODIK VASÁRNAPJA

Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha. (Jn 6,35)

"Nem vagytok éhesek vagy szomjasak?" - kérdezte édesanyánk, ha a tűző nyári napon játszás után beléptünk a házba. Ha azt mondtuk: "Nem!", a következő kérdés ez volt: "Biztos?"
Ezekkel a kérdésekkel időnként mindnyájunknak szembesülnünk kell. Minden embernek és teremtménynek alapvető igénye a fizikai éhség és szomjúság csillapítása. De a lelki éhség és szomjúság is ugyanolyan valóságosan jelen van. Vannak pusztaságok, ahol az ember érzelmileg, szellemileg és lelkileg csődbe jutottnak érezheti magát. Ezeken a helyeken a szenvedés, a vágy és a veszély ólálkodik. Kísértésekből bőven van körülöttünk, melyek ideiglenes megnyugvást kínálnak az éhség és szomjúság érzése alól. Sok olyan "szer" van, amelyek táplálékot nyújthatnak, vagy csillapíthatják szomjúságunkat.
A kísértések világában azonban felcsendül Jézus szava: "Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha."
A Szentírás sok helyen biztosít, hogy nincs olyan hely, ahol Jézus ne lenne jelen. Életünk legsivárabb idején sem vagyunk egyedül. Isten ott van, és azt mondja: "veled vagyok". Bizonyosságunk lehet, hogy Isten mindenhol ott van; vizet kínál szomjas lelkünknek, és táplálékot éhező szívünknek.

Imádság: Drága Istenünk, köszönjük, hogy vizet kínálsz szomjazó lelkünknek, és kenyeret éhező testünknek. Ámen.

Isten jelen van minden helyzetünkben; élő kenyeret és vizet ad.
Karen Greenwaldt (Észak-Karolina, USA)

IMÁDKOZZUNK AZ ÉHEZŐKÉRT!