Amikor elvezették őt, megragadtak egy bizonyos cirénei Simont, aki a mezőről jött, és rátették a keresztet, hogy vigye Jézus után. A népnek és az asszonyoknak nagy sokasága követte őt, akik jajgattak, és siratták őt. Jézus pedig feléjük fordulva ezt mondta nekik: "Jeruzsálem leányai, ne engem sirassatok, hanem magatokat és gyermekeiteket sirassátok; mert jönnek majd olyan napok, amikor ezt mondják: Boldogok a meddők, az anyaméhek, amelyek nem szültek, és az emlők, amelyek nem szoptattak! Akkor majd kiáltani kezdik a hegyeknek: Essetek ránk! - és a halmoknak: Borítsatok el minket! Mert ha a zöldellő fával ezt teszik, mi történik a szárazzal?"
Két gonosztevőt is vittek, hogy vele együtt végezzék ki őket. Amikor arra a helyre értek, amelyet Koponya-helynek hívtak, keresztre feszítették őt, és a gonosztevőket: az egyiket a jobb, a másikat a bal keze felől. Jézus pedig így könyörgött: "Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek." Azután sorsvetéssel osztozkodtak ruháin. A nép ott állt és nézte. A főemberek pedig velük együtt így csúfolódtak: "Másokat megmentett, mentse meg magát, ha ő az Isten választott Krisztusa!" Kigúnyolták a katonák is, odamentek hozzá, ecetet vittek neki, és így szóltak: "Ha te vagy a zsidók királya, mentsd meg magadat!" Felírás is volt a feje fölött görög, latin és héber betűkkel írva: EZ A ZSIDÓK KIRÁLYA. A megfeszített gonosztevők közül az egyik így káromolta őt: "Nem te vagy a Krisztus? Mentsd meg magadat és minket is." De a másik megrótta, ezt mondva neki: "Nem féled az Istent? Hiszen te is ugyanazon ítélet alatt vagy! Mi ugyan jogosan, mert tetteink méltó büntetését kapjuk, de ő semmi rosszat sem követett el." Majd így szólt: "Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz királyságodba." Erre ő így felelt neki: "Bizony, mondom néked, ma velem leszel a paradicsomban."
Tizenkét órától egészen három óráig sötétség lett az egész földön. A nap elhomályosodott, a templom kárpitja pedig középen kettéhasadt. Ekkor Jézus hangosan felkiáltott: "Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet!" És ezt mondva meghalt. Amikor a százados látta, ami történt, dicsőítette Istent, és így szólt: "Ez az ember valóban igaz volt." És az egész sokaság, amely erre a látványra verődött össze, amikor látta a történteket, mellét verve hazatért. Jézus ismerősei pedig mindnyájan és az őt Galileától fogva követő asszonyok távolabb állva szemlélték mindezt.
Volt egy József nevű ember, Arimátiából, a júdeaiak egyik városából való, a nagytanács tagja, derék és igaz férfiú, aki nem értett egyet a többiek határozatával és eljárásával, aki maga is várta az Isten országát. Ő elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Aztán levette, gyolcsba göngyölte, és elhelyezte egy sziklába vágott sírboltba, amelyben még senki sem feküdt soha. Az ünnepi előkészület napja már elmúlt és megkezdődött a szombat. Elkísérték őt az asszonyok, akik együtt jöttek vele Galileából, és megnézték a sírboltot, meg azt is, hogyan helyezték el Jézus testét. Aztán visszatértek, illatszereket és drága keneteket készítettek. Szombaton azonban pihentek a parancsolat szerint.
Lk 23,26-56.
A KÖVETKEZŐ NAP
Mit keresitek a holtak között az élőt? Nincs itt, hanem feltámadt. (Lk 24,5-6)
A péntek egy szerencsétlen nap volt. Az ég elsötétült, amint a pusztító tornádó közeledett. Amikor elment, rengeteg összetört üveget, téglát, fatörmelékeket és összecsavart vasbetongerendákat hagyott maga után. A vihart követő napon sok ember feltette magában a kérdést Mississippiben: hol fognak lakni, hogyan fognak megbirkózni az őket ért vesztességekkel, hol fognak dolgozni, és egyáltalán, hogyan folytatják az életüket.
A Lk 23-ban leírt péntek, szintén egy szerencsétlen nap volt. Megelőzően Jézust letartóztatták és kereszthalálra ítélték. Ahogy telt a nap, minden rosszabb lett. A városon kívülre vitték Jézust, felszegezték a keresztre, és otthagyták meghalni. Később még aznap megengedték követőinek, hogy levegyék testét a keresztről, és egy sírba helyezzék. A Jézus halálát követő nap is zűrzavaros, bizonytalan volt. Sokan nagy reményeket és elvárásokat fűztek Jézushoz, de most minden remény összetört. Az akkori hívők szemében minden elveszett.
Tragédiák után gyakran elveszítjük hitünket és kétségbe esünk. Megfeledkezünk a Biblia ígéreteiről és Jézus szavairól. Nem találunk válaszokat a kérdéseinkre. De ezekben az időkben is eszünkbe juthat, hogy új nap jön, éppen úgy, amint az első húsvét reggelén is megtörtént.
Imádság: Istenünk, segíts felismernünk, hogy Krisztus velünk van és mellettünk áll a nehéz napokban is! Ámen.
A húsvét ígérete, hogy a sötét napok nem tartanak örökké.
B. J. Woods (Texas, USA)
