Azután így folytatta Jézus: "Egy embernek volt két fia. A fiatalabb ezt mondta az apjának: Atyám, add ki nekem a vagyon rám eső részét. Erre megosztotta köztük a vagyont. Néhány nap múlva a fiatalabb fiú összeszedett mindent, elköltözött egy távoli vidékre, és ott eltékozolta a vagyonát, mert kicsapongó életet folytatott. Miután elköltötte mindenét, nagy éhínség támadt azon a vidéken, úgyhogy nélkülözni kezdett. Ekkor elment, és elszegődött annak a vidéknek egyik polgárához, aki kiküldte őt a földjeire disznókat legeltetni. Ő pedig szívesen jóllakott volna akár azzal az eleséggel is, amit a disznók ettek, de senki sem adott neki." "Ekkor magába szállt és ezt mondta: Az én apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én pedig itt éhen halok! Útra kelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Nem vagyok többé méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek, tégy engem olyanná, mint béreseid közül egy. És útra kelve el is ment az apjához. Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt. A fiú ekkor így szólt hozzá: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened, és nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek. Az apa viszont ezt mondta szolgáinak: Hozzátok ki hamar a legszebb ruhát, és adjátok reá, húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábára! Azután hozzátok a hízott borjút, és vágjátok le! Együnk, és vigadjunk, mert ez az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott. És vigadozni kezdtek."
Lk 15,11-24.
A TÉKOZLÓ LÁNY
Az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott. (Lk 15,24)
Minden holmimat bepakoltam kis autómba, és elindultam. Megbénított a gondolat, hogy elhagyom lakásomat, állásomat és kényelmes bűnös életem. Egy örökkévalóságnak tűnt, amíg hazaértem. Féltem szembenézni édesanyámmal. Hogy fogja nekem Isten megbocsátani gyenge döntéseimet? Hogy fogok megmaradni a káros, magam alkotta háttér nélkül? Mindössze egy apró reményem volt, hogy talán még nincs vége az életemnek.
Amint megérkeztem anyukám házába, szobámban egy új ágyterítőt és vidám új függönyöket találtam. Bejött mamám, és leült mellém. Csupa ölelés és csupa mosoly volt, repesett az örömtől, hogy az ő kicsi lánya hazatért. Akkor még nem volt világos számomra, de édesanyám egyszerű cselekedetével, hogy felélénkítette a szobámat, láttatta velem szeretetét és kegyelmét. És vajmi keveset tudtam arról, hogy az elkövetkező pár év alatt rengeteg új barátom lesz, főiskolai diplomám, esküvőm, és lehetőségem, hogy tizenévesek tanácsadója legyek.
Visszatekintve a hosszú hazaútra, nem gondoltam volna, hogy Isten ennyire bőkezűen ontja rám szeretetét, különösen annak fényében, hogy én semmit nem érdemeltem. Isten vágya, hogy ránk árassza szeretetét. Ma is megláthatjuk a remény apró csíráját, hogy az életnek nincs vége. Istennel újat kezdhetünk!
Imádság: Drága Istenünk, növeld reménységünket, hogy életünket megváltoztatod szereteted által. Ámen.
Isten szülői szívvel érez gyermekei iránt.
Natalie Guarascio (Kalifornia, USA)
