A karmesternek: Dávidé, az ÚR szolgájáé, aki akkor mondta el ennek az éneknek a szavait az ÚRnak, amikor valamennyi ellensége hatalmából és Saul kezéből kimentette őt az ÚR.
Ezt mondta: Szeretlek, URam, erősségem!
Az ÚR az én kőszálam, váram és megmentőm, Istenem, kősziklám, nála keresek oltalmat, pajzsom, hatalmas szabadítóm, fellegváram!
Az ÚRhoz kiáltok, aki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől.
Körülvettek a halál kötelei, pusztító áradat rettent engem.
A sír kötelei fonódtak rám, a halál csapdái meredtek rám.
Nyomorúságomban az ÚRhoz kiáltottam, segítségért kiáltottam Istenemhez. Meghallotta hangomat templomában, kiáltásom a fülébe jutott.
Megmentett engem erős ellenségemtől, gyűlölőimtől, bár erősebbek nálam.
Zsolt 18,1-7.18.
ISTEN A MI KŐSZIKLÁNK
Fordítsd felém füledet, siess, ments meg engem! Légy erős kősziklám, erős váram, segíts rajtam! (Zsolt 31,3)
Mindig nagyon várom a Sclerosis Multiplexesek vízi terápiás foglalkozását. Barátaimmal a medence biztos szegélyébe kapaszkodva, a vízben állva végezzük a gyakorlatokat.
Egyik nap nem volt hely a medence szélénél, úgyhogy lassan átgázoltam a medencén, hogy a sávokat elválasztó kötélbe kapaszkodjam. Kezdetben egészen jól ment a lábemelgetés, de hirtelen megszédültem, és elvesztettem az egyensúlyomat. Hadonászni kezdtem, és mivel a kötél nem nyújtott biztos támaszt, elsüllyedtem a víz alá. Az oktató utánam ugrott, és megmentett, majd megígértette velem, hogy ezentúl a medence szélébe kapaszkodom.
Aznap a medencében nem voltam képes segítségért kiáltani, amikor víz alá merültem. Hasonlóképpen néha nem vagyunk képesek vagy túl önfejűek vagyunk, hogy Istent hívjuk segítségül, de Isten tudja, mikor van szükségünk segítségre. Hányszor emelt ki bennünket Isten akár fizikailag, érzelmileg vagy lelkileg, amikor süllyedtünk? Isten a mi kősziklánk, akiben bízhatunk.
Imádság: Mindenható Istenünk! Te vagy a mi kősziklánk és erős várunk. Hálát adunk, hogy bízhatunk benned, hogy a bajban megmentesz bennünket. Ámen.
Amikor az élet hullámai átcsapnak felettünk, Istenre rábízhatjuk magunkat.
Sue Carloni (Wisconsin, USA)
