Ezek azok a parancsolatok, rendelkezések és döntések, amelyekről azt parancsolta Istenetek, az ÚR, hogy tanítsam meg nektek; ezeket teljesítsétek azon a földön, ahová átkeltek, hogy birtokba vegyétek. Féld Istenedet, az URat, és tartsd meg minden rendelkezését és parancsolatát, amelyeket én parancsolok neked, te magad, a fiad és unokád, életed minden napján, hogy hosszú ideig élhess. Hallgasd meg, Izráel, tartsd meg és teljesítsd ezeket, hogy jó dolgod legyen, és igen megsokasodj a tejjel és mézzel folyó földön, ahogyan megígérte neked atyáid Istene, az ÚR. Halld meg, Izráel: Az ÚR a mi Istenünk, egyedül az ÚR! Szeresd azért az URat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből! Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked. Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz! Kösd azokat jelként a kezedre, és legyenek fejdíszként a homlokodon. Írd azokat házad ajtófélfáira és kapuidra!
5Móz 6,1-9.
TELJES SZÍVEMBŐL
Tiszteld az Urat vagyonodból és egész jövedelmed legjavából. (Péld 3,9)
Keresztyén családban felnőve megtanultam a Biblia tanítását a tizedről. Amikor megkaptam az első fizetésemet, akkor örömmel adtam tizedet az egyháznak.
Az évek során nőtt a fizetésem. De ezzel együtt az életszükségleteim is növekedtek, ennek eredményeképpen néha elfelejtettem tizedet adni. Nem! Egészen pontosan kerültem az adakozást. Így imádkoztam: "Uram, bocsáss meg nekem, nem tudok tizedet adni ebben a hónapban. A sok szükség felemészti a tizedemet. Mi lenne, ha jövő hónapban adnék?" Reméltem, Isten megérti.
Egy idő után arra lettem figyelmes, hogy minden hónapban halogatom az adakozást. Késtem a tizeddel egyszer, kétszer, háromszor, négyszer - egészen addig, míg egy prédikáció megszólított. A lelkész azt mondta: "Őszintén kell az Urat szolgálni. Ha ma őszinték vagyunk, akkor szenvedésünk ellenére sem lesz az ő szolgálata teher." A lelkész példaként hozta, hogy sok keresztyén nem őszinte szívvel jár a vasárnapi istentiszteletre, hanem megszokásból. Ráébredtem, hogy gyakran én is kötelességtudatból megyek templomba, és nem őszinte szívvel adakozok. Szeretném teljes szívvel szolgálni Istent.
Imádság: Drága Atyánk, hálát adunk áldásaidért. Taníts, hogy adományainkkal áldást hozzunk egyházadnak! Ámen.
Minden, amit teszünk, Istenért tesszük.
Selly Miarani (Jakarta, Indonézia)
