Amikor a király meghallotta a törvénykönyv igéit, megszaggatta a ruháját. Majd ezt a parancsot adta a király Hilkijjá főpapnak, Ahikámnak, Sáfán fiának, Akbórnak, Mikájá fiának, meg Sáfán kancellárnak és Aszájának, a király udvari emberének: Menjetek, kérdezzétek meg az URat, hogy mit jelentenek ennek a megtalált könyvnek az igéi rám és az egész népre, Júdára nézve! Mert nagy haragra gyulladt ellenünk az ÚR, mivel nem hallgattak elődeink ennek a könyvnek az igéire, és nem tették meg mindazt, ami elénk van írva. Hilkijjá főpap, Ahikám, Akbór, Sáfán és Aszájá tehát elment Hulda prófétanőhöz, aki Sallumnak, Tikvá fiának, Harhasz unokájának, a ruhák őrizőjének volt a felesége, és Jeruzsálem új városrészében lakott; és beszéltek vele. Hulda így szólt hozzájuk: Ezt mondja az ÚR, Izráel Istene: Mondjátok meg annak az embernek, aki hozzám küldött benneteket: Ezt mondja az ÚR: Én veszedelmet hozok erre a helyre és lakóira, annak a könyvnek minden igéje szerint, amelyet Júda királya elolvasott. Mert elhagytak engem, és más isteneknek tömjéneztek, hogy bosszantsanak engem kezük mindenféle csinálmányával. Ezért gyulladt fel lángoló haragom ez ellen a hely ellen, és nem alszik ki! De mondjátok meg Júda királyának, aki azért küldött benneteket, hogy megkérdezzétek az URat: Ezt mondja az ÚR azokról az igékről, amelyeket hallottál: Mivel meglágyult a szíved, és megaláztad magad az ÚR előtt, amikor meghallottad, hogy mit jelentettem ki erről a helyről és lakóiról, hogy milyen pusztulás és átok vár rájuk, megszaggattad ruhádat, és sírtál előttem, ezért én is meghallgatlak! - így szól az ÚR. Ezért őseid mellé foglak tétetni, békességgel kerülsz sírodba, és nem látod meg azt a nagy veszedelmet, amelyet erre a helyre hozok! És megvitték a választ a királynak.
A király magához gyűjtötte Júda és Jeruzsálem véneit. Azután fölment a király az ÚR házába, és vele együtt minden júdai férfi és Jeruzsálem egész lakossága, a papok és a próféták, meg az egész nép apraja-nagyja. És felolvasta fülük hallatára a szövetség könyvének minden igéjét, amelyet az ÚR házában találtak. Majd odaállt a király az oszlop mellé, és szövetséget kötött az ÚR színe előtt arra nézve, hogy az URat követik, parancsolatait, intelmeit, és rendelkezéseit teljes szívvel és teljes lélekkel megtartják, és teljesítik a szövetség igéit, amelyek meg vannak írva abban a könyvben. És az egész nép elfogadta ezt a szövetséget.
2Kir 22,11-23,3.
EGY EGYSZERŰ KÉRDÉS
Ne mondd ki hiába Istenednek, az Úrnak nevét. (2Móz 20,7)
"Ginger, te szereted Istent?" - kérdezte a barátnőm, Sherry. "Nos, igen! Tudod, hogy szeretem." Leblokkolt a kérdés. Sherry mindennap velem sétált a szünetben, és általában a hitünkről és életünkről beszélgettünk. Megtudtunk nagyon sok mindent egymásról, vagy legalábbis én így gondoltam, míg meg nem hallottam a kérdést. Megbeszéltük, milyen változásokon mentünk keresztül, és hogyan szabadított meg minket Isten.
"Akkor miért veszed hiába a szádra Isten nevét folytonosan?" Ezzel kissé zavarba hozott. Elfogadtam a szeretetteljes intést, és még aznap változtattam ezen. Nem úgy neveltek, hogy tiszteletlen legyek Istennel, akár kicsi vagy nagy dologról van szó.
Jósiás király is tudta, hogy változtatnia kell. Mikor megtalálták a törvénykönyvet, Hulda prófétanő magyarázta meg. A magyarázatból megtudták, hogy elhagyták Istent, és Isten ezért haragra gerjedt.
Jósiáshoz hasonlóan új kapcsolatot kezdtem Istennel. Megköszöntem Sherry-nek azt a napot, hogy rámutatott valamire, amit én túl felületes és vak voltam meglátni. Sosem fogom elfelejteni, mennyi szeretetet fejezett ki felém és Isten felé egyetlen egyszerű kérdéssel.
Imádság: Drága Istenünk, te ismered szívünket és tudod, hogy az a vágyunk, hogy közel legyünk hozzád. Igazíts helyre minket, ha letérünk a te ösvényedről! Ámen.
Hogyan fejezik ki szavaim az Isten iránti szeretetemet?
Ginger Robinson (Texas, USA)
