Így szólt az ÚR igéje Jónáshoz, Amittaj fiához: Indulj, menj Ninivébe, a nagy városba, és prédikálj ott, mert feljutott hozzám gonoszságának híre! El is indult Jónás, de azért, hogy Tarsísba meneküljön az ÚR elől. Elment Jáfóba, talált ott egy hajót, amely Tarsísba készült. Kifizette az útiköltséget, és hajóra szállt, hogy a rajta levőkkel Tarsísba menjen az ÚR elől. Az ÚR azonban nagy szelet bocsátott a tengerre. Nagy vihar támadt a tengeren, és már azt hitték, hogy hajótörést szenvednek. Félelem fogta el a hajósokat; mindegyik a maga istenéhez kiáltott, és a hajóban levő holmikat a tengerbe dobták, hogy így könnyebbé tegyék azt. Jónás pedig lement a hajó mélyébe, és ott feküdt mély álomba merülve. De odament hozzá a hajóskapitány, és így szólt hozzá: Mi van veled, hogy ilyen mélyen alszol? Kelj föl, kiálts Istenedhez! Talán gondol ránk az Isten, és nem veszünk el! Az emberek meg ezt mondták egymásnak: Gyertek, vessünk sorsot, és tudjuk meg, ki miatt ért bennünket ez a veszedelem! Sorsot vetettek, és a sors Jónásra esett. Akkor így beszéltek hozzá: Mondd el nekünk, miért van rajtunk ez a veszedelem? Mi a foglalkozásod, és honnan jössz? Hol a hazád, és melyik népből való vagy? Ő így felelt nekik: Héber vagyok. Az URat, a menny Istenét félem, aki a tengert és a szárazföldet alkotta. Az embereket nagy félelem fogta el, amikor megtudták, hogy az ÚR elől menekül - mert Jónás elmondta nekik - és ezt mondták neki: Hogy tehettél ilyet?! Majd ezt kérdezték tőle: Mit tegyünk veled, hogy lecsendesedjék körülöttünk a tenger? Mert a tenger egyre viharosabb lett. Ő pedig így válaszolt nekik: Fogjatok meg, és dobjatok a tengerbe, akkor lecsendesedik körülöttetek a tenger! Mert tudom, hogy énmiattam támadt ez a nagy vihar rátok. Az emberek azonban igyekeztek visszaevezni a szárazföldre, de nem tudtak, mert a tenger egyre viharosabb lett körülöttük. Ekkor így kiáltottak az ÚRhoz: Jaj, URam, ne vesszünk el emiatt az ember miatt, ne terheljen bennünket ártatlan vér! Mert te, URam, azt teszed, amit akarsz! Azzal fogták Jónást, beledobták a tengerbe; a tenger háborgása pedig megszűnt. Ezért az emberek nagy félelemmel félték az URat, áldozatot mutattak be, és fogadalmakat tettek az ÚRnak.
Hálaéneket zengve áldozok neked, és amit megfogadtam, teljesítem. Az ÚRtól jön a szabadulás!
Jón 1,3-17; 2,10.
ELREJTŐZVE ISTEN ELŐL
El tud-e rejtőzni valaki olyan helyre, ahol nem látom? - így szól az Úr. (Jer 23,24)
Amikor reggel kislányomat felébresztem, fejére húzza a takarót, és megpróbál elrejtőzni előlem. Bizonyos tekintetben ez egy játék folytatása, amit akkor játszottunk, amikor még nagyon kicsi volt. A játék során ő elbújt, nekem pedig úgy kellett tennem, mintha eltűnt volna. Amikor pedig előbújt a takaró alól, meglepődött arcot vágtam. Mókás játék volt, mely alatt természetesen végig tudtam, hogy hol van.
Próbálkozásaim, hogy elrejtőzzek Isten elől, nagyon hasonlítanak erre. Isten mindig tudja, hol vagyunk. A Biblia tele van olyan emberek történetével, akik azt gondolták, hogy elrejtőzhetnek Isten elől. Ádám és Éva elrejtőztek az Éden kertjében, miután ettek a tiltott gyümölcsből. Jónás elrejtőzött, amikor Tarsisba menekült, pedig Isten Ninivébe küldte. Titokban Júdás megegyezett a templom vezetőivel, hogy elárulja Jézust, azt hitte, hogy senki sem látta árulását. A tény viszont, hogy soha nem rejtőzhetünk el Isten elől, aki tud minden lépésünkről.
Isten mindentudása vigasztalás, mert egy olyan világban élünk, amely tele van veszéllyel és ismeretlen dolgokkal. Milyen csodálatos tudni azt, hogy bárhol és bármikor imádkozzunk, szerető Atyánk lát és ismer minket!
Imádság: Drága Istenünk, segíts, hogy mindig megnyugtató legyen számunkra a tudat, hogy soha nem kell elrejtőznünk előled, mert a te jelenléted maga az élet. Ámen.
Elrejtőzöm Isten elől vagy megnyugtat Isten jelenléte?
Matthew Reger (Ohio, USA)
