Közösséget vállaltatok az evangéliummal az első naptól fogva mind a mai napig. Éppen ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára. Így kell gondolkoznom mindnyájatokról, mert szívemben hordozlak titeket, mivel fogságomban is, az evangélium védelme és megerősítése közben is mindnyájan együtt részesültök velem a kegyelemben.
Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően.
Fil 1,5-7; 2,13.
JÁRNI TANULNI
Ki vagy te, hogy más szolgája felett ítélkezel? Tulajdon urának áll, vagy esik. De meg fog állni, mert van hatalma az Úrnak arra, hogy megtartsa. (Róm 14,4)
Amikor a gyermek járni tanul, természetes, hogy időről időre elesik. Ez a tanulási folyamat része. Hasonlóképpen, ha egy felnőtt valami újba kezd, ne várjon azonnali sikert. Ahogy a lelki érettségben haladunk előre, a bukások is jönnek majd. Ezek az esések tesznek emberivé bennünket.
Még tökéletlen, folyamatban lévő, nem kész művek vagyunk. Pál is így ír erről: "Nem mintha már elértem volna mindezt, vagy már célnál volnék, de igyekszem, hogy meg is ragadjam, mert engem is megragadott a Krisztus Jézus." (Fil 3,12) A növekedésre és változásra való törekvés - hogy lelkileg érettek legyünk - egy véget nem értő folyamat.
Ahogy az esés nem bátortalanítja el sem a kisgyermeket, sem szüleit, Isten sem csodálkozik, ha elesünk, vagy megbotlunk. Sőt, biztosít megbocsátásáról. Mert ha megbotlunk a bűnben, rátalálunk Isten irgalmára is.
Imádság: Drága Atyánk, köszönjük, hogy segítesz nekünk, amikor botladozunk a lelki érettség felé vezető úton. Ámen.
Akár botladozunk, akár járunk, Isten gyermekei vagyunk.
Jeff Adams (Arizona, USA)
