Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek. A ti szelídségetek legyen ismert minden ember előtt. Az Úr közel! Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban. Egyébként pedig, testvéreim, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jóhírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe! Amit tanultatok és átvettetek, hallottatok és láttatok is tőlem, azt tegyétek, és veletek lesz a békesség Istene!
Nagy volt az örömöm az Úrban, hogy végre felbuzdultatok a velem való törődésre. Mert gondoskodtatok volna, de nem volt rá alkalmatok. Nem a nélkülözés mondatja ezt velem, mert én megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek. Tudok szűkölködni és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, a bővölködésbe és a nélkülözésbe egyaránt. Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem.
Fil 4,4-13.
MEGNYUGVÁS ISTEN KARJAIBAN
Jó az Úr! Menedék a nyomorúság idején, gondja van a hozzá folyamodókra. (Nah 1,7)
2001. szeptember 11-én késő este a New York-i tűzoltóság két képviselőjének nyitottam ajtót. Azért jöttek, hogy elmondják, férjem, aki tűzoltó volt, eltűnt. Ezek a szavak egy olyan úton indítottak el engem és tinédzser lányomat, amiről soha nem gondoltuk, hogy végig kell járnunk.
Néhány héttel azelőtt a családdal kempingezni voltunk. Egy barátunk kisgyermeke bajba került, és édesapja ölbe vette, hogy visszavigye a táborhelyre. A gyermek nem örült ennek, rugdosott és kiabált. Isten segített nekem meglátni, hogy akár ordít és rugdos a gyerek, akár apja szerető karjaiban pihen, az úton továbbhalad. Itt jöttem rá, hogy hasonlóképpen választhatok én is: megpihenhetek mennyei Atyám szerető karjaiban, vagy ellenállok az Úrnak. Akárhogy is, úton voltam, amely férjem elvesztésével kezdődött.
Az azóta eltelt évek alatt Isten hordozott engem. Egy idő múlva Isten lábra állított. Engedte, hogy előre fussak, és amikor szükséges volt, újból felvett. Az Úr sohasem hagyott el, és szavahihetőségét napról napra bizonyította.
Imádság: Mindenható Istenünk, segíts megnyugodnunk abban az ígéretben, hogy a te szerető karjaid elég erősek ahhoz, hogy megtartsanak bennünket. Ámen.
Isten karjai között vagyunk a legjobb helyen.
Ann Van Hine (New York, USA)
