Amikor Aháb elmondta Jezábelnek mindazt, amit Illés tett, és hogy a prófétákat megölte karddal, Jezábel követet küldött Illéshez ezzel az üzenettel: Úgy bánjanak velem az istenek most és ezután is, hogy holnap ilyenkorra azt teszem veled, ami azokkal történt! Illés megijedt, elindult és elment, hogy mentse az életét, és elérkezett a júdai Beérsebába. Legényét ott hagyta, ő pedig elment a pusztába egynapi járóföldre. Odaérve egy rekettyebokorhoz, leült alá, meghalni kívánt, és ezt mondta: Elég most már, URam! Vedd el életemet, mert nem vagyok jobb elődeimnél! Azután lefeküdt, és elaludt a rekettyebokor alatt. De egyszer csak egy angyal érintette meg, és ezt mondta neki: Kelj föl, egyél! Amikor föltekintett, látta, hogy a fejénél forró kövön sült lángos és egy korsó víz van. Evett és ivott, majd újra lefeküdt. Az ÚR angyala másodszor is visszatért, megérintette, és ezt mondta: Kelj föl, egyél, mert erőd felett való út áll előtted! Ő fölkelt, evett és ivott, és annak az ételnek az erejével ment negyven nap és negyven éjjel az Isten hegyéig, a Hórebig.
Itt bement egy barlangba, és ott töltötte az éjszakát. Egyszer csak így szólt hozzá az ÚR igéje: Mit csinálsz itt, Illés? Ő így felelt: Nagyon buzgólkodtam az ÚRért, a Seregek Istenéért, mert Izráel fiai elhagyták szövetségedet, lerombolták oltáraidat, prófétáidat pedig fegyverrel ölték meg. Egyedül én maradtam meg, de az én életemet is el akarják venni. Az ÚR ezt mondta: Jöjj ki, és állj a hegyre az ÚR színe elé! És amikor elvonult az ÚR, nagy és erős szél szaggatta a hegyeket, és tördelte a sziklákat az ÚR előtt; de az ÚR nem volt ott a szélben. A szél után földrengés következett; de az ÚR nem volt ott a földrengésben. A földrengés után tűz támadt; de az ÚR nem volt ott a tűzben. A tűz után halk és szelíd hang hallatszott. Amikor Illés ezt meghallotta, palástjával eltakarta az arcát, kiment, és megállt a barlang bejáratánál. Egy hang pedig így szólt hozzá: Mit csinálsz itt, Illés?
1Kir 19,1-13.
VÁRATLAN HELYEKEN IS ISTENRE TALÁLNI
Veled van Istened, az Úr, ő erős, és megsegít. Boldogan örül neked, megújít szeretetével, ujjongva örül neked. (Zof 3,17)
Miután öt napot édesapám ápolásával töltöttem, nem szívesen mentem vissza dolgozni. Nem aludtam jól, és nem volt mit vinnem ebédre. Letettem az autót egy messzi parkolóban, és besétáltam az épületbe. Mikor megérkeztem, megláttam egy kosarat a hűtő tetején, ami egy masnival volt átkötve; egy kártyán az én nevem állt, úgyhogy kinyitottam és elolvastam. Egy munkatársam azt írta, hogy bár lefoglal az édesapám ápolása, ne felejtsem el, hogy magammal is törődnöm kell. A kosárban pazar fürdőtermékekkel és édességekkel ajándékozott meg.
Ez arra emlékeztetett, hogy Isten sokszor váratlan helyeken bukkan fel az életünkben. Például, mikor Jézabel megfenyegette Illést, ő a pusztába menekült. Angyalok által készített ételt evett, és egy barlangba ment, ott várt Istenre. Isten nem a szélviharban jelent meg, nem a földrengésben vagy a tűzben, hanem egy szelíd hangon, ami bizonyosság volt Illés számára Isten elhívásáról. Isten ma számomra a munkatársam szavain és ajándékán keresztül jelent meg.
Imádság: Istenünk, köszönjük, hogy szeretsz minket, és olyan helyeken is velünk vagy, ahol nem számítunk rád! Ámen.
Isten váratlan utakon jön közel hozzánk.
Janice Peacemaker (Virginia, USA)
