"Hasonló a mennyek országa a gazdához, aki korán reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon a szőlőjébe. Miután megegyezett a munkásokkal napi egy dénárban, elküldte őket a szőlőjébe. Amikor kiment kilenc óra tájban, látta, hogy mások is állnak a piacon tétlenül, és ezt mondta nekik: Menjetek ti is a szőlőbe, és ami jogos, megadom nektek. Azok pedig elmentek. Ismét kiment tizenkét óra körül és délután három óra tájban, és ugyanígy tett. Amikor pedig késő délután öt óra tájban is kiment, még mindig talált ott álldogálókat, és megkérdezte tőlük: Miért álltok itt egész nap tétlenül? Azok pedig így válaszoltak: Mert senki sem fogadott meg bennünket. Erre ezt mondta nekik: Menjetek ti is a szőlőbe! Miután pedig beesteledett, ezt mondta a szőlő gazdája a vincellérjének: Hívd elő a munkásokat, és fizesd ki a bért, az utolsókon kezdve az elsőkig. Ekkor jöttek azok, akik öt óra tájban álltak munkába, és kaptak egy-egy dénárt. Amikor azután az elsők jöttek, azt gondolták, hogy többet kapnak, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak. Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen, és ezt mondták: Ezek az utolsók egy órát dolgoztak, és egyenlővé tetted őket velünk, akik az egész nap terhét hordoztuk, és szenvedtünk a hőségtől. Ő pedig így felelt egyiküknek: Barátom, nem bánok veled igazságtalanul: Nem egy dénárban egyeztél-e meg velem? Vedd, ami a tied, és menj el. Én pedig az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked. Hát nem szabad-e nekem azt tennem a javaimmal, amit akarok? Vagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok? Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók."
Mt 20,1-16.
SZÉP VOLT!
Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók. (Mt 20,16)
Édesapámnál végstádiumban levő rákot diagnosztizáltak röviddel azelőtt, hogy elköltöztem volna otthonról a főiskolára. Amikor elérkezett az indulás ideje, félelmet és mázsás terheket éreztem. Sokat imádkoztam érte, hogy Krisztust, mint megváltóját fogadja el, és hogy meggyógyuljon. Két évvel később azonban édesapám elvesztette a veserákkal vívott harcát.
Halála után megtudtam, hogy egy idős prédikátor, aki közel lakott ahhoz a városhoz, ahová édesapám kezelésekre járt, rendszeresen látogatta őt. Apám egy megértő és törődő barátra lelt benne, kedvessége és szelíd szavai miatt. Amikor édesapámat hazaengedték a kórházból, a prédikátor vasárnap délutánonként majdnem egy órát utazott, hogy meglátogassa. Számtalan alkalommal beszélt vele Krisztusról és a mennyországról. Nem sokkal azelőtt, hogy édesapám elköltözött, elfogadta Krisztust, mint megváltóját.
Nemrég, a Mt 20-at olvasva felismertem, hogy benne van apám története. A példázat jelentése hirtelen egyértelművé vált számomra. Édesapám olyan volt, mint az utolsó felfogadott munkások. Krisztust élete végén fogadta be, de tudom, hogy a Megváltó örömmel fogadta őt.
Imádság: Istenünk, segíts megérteni szavadat, hogy alkalmazni tudjuk életünkben és megtarthassuk szívünkben. Ámen.
Bármikor fordulunk Jézushoz, mindig örömmel fogad minket.
Sherry Stout-Stewart (Észak-Karolina, USA)
