Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod.
Csodálatos nekem ez a tudás, igen magas, nem tudom felfogni.
Hova menjek lelked elől? Orcád elől hova fussak?
Ha a mennybe szállnék, ott vagy, ha a holtak hazájában feküdnék le, te ott is ott vagy.
Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó végén laknék,
kezed ott is elérne, jobbod megragadna engem.
Ha azt gondolnám, hogy elnyel a sötétség, és éjszakává lesz körülöttem a világosság:
a sötétség nem lenne elég sötét neked, az éjszaka világos lenne, mint a nappal, a sötétség pedig olyan, mint a világosság.
Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében.
Magasztallak téged, mert félelmes és csodálatos vagy; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt.
Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna.
Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük.
Mily drágák nekem szándékaid, Istenem, mily hatalmas azoknak száma!
Számolgatom, de több a homokszemeknél, s a végén is csak nálad vagyok.
Zsolt 139,5-18.
ISTEN VELÜNK VAN MA
Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod. Csodálatos nekem ez a tudás, igen magas, nem tudom felfogni. (Zsolt 139,5-6)
Egyik nap a Csendes Percek napi áhítata egy olyan asszonyról szólt, aki ugyanúgy szereti a térképeket, ahogyan én. Van egy világtérkép a falamon, és mindig a polcomon tartok egy atlaszt és egy részletes utcatérképet. Nem utazom sokat, de szeretem tudni, hogy hol élnek azok az emberek, akikről olvasok.
A térképeim segítenek abban, hogy jobban érezzem a másokhoz való kapcsolódást, de Istennek nincs szüksége térképre ahhoz, hogy ismerjen minket. A 139. zsoltár biztosít bennünket róla, hogy Isten ismeri minden utunkat - még a nyelvünkön sincs a szó, már pontosan tudja (4). Micsoda biztonságot ad a nehéz helyzetekben a 12. vers emlékeztetése: "a sötétség nem elég sötét neked, az éjszaka világos, mint a nappal, a sötétség pedig olyan, mint a világosság."
Az unokánk egyedül fog utazni a világ másik végére. Aggódom a biztonságáért, de biztos vagyok abban, hogy Isten ott lesz vele az úton, akármerre is jár. A zsoltár 9-10. verseibe kapaszkodom: "Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó végén laknék, kezed ott is elérne, jobbod megragadna engem."
Imádság: Drága Istenünk, amikor eltévedünk, emlékeztess, hogy te tudsz bennünket egyedül hazavezetni, mert te jól ismersz minket. Ámen.
Sötét pillanatainkban emlékezhetünk arra, hogy Isten számára az éjszaka világos, mint a nappal.
Beverly Dykes (Új-Dél-Wales, Ausztrália)
