Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett. És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk. Az angyal pedig ezt mondta nekik: "Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában. A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban." És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták: "Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat." Miután elmentek tőlük az angyalok a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: "Menjünk el egészen Betlehemig, és nézzük meg: hogyan is történt mindaz, amiről üzent nekünk az Úr." Elmentek tehát sietve, és megtalálták Máriát, Józsefet, és a jászolban fekvő kisgyermeket. Amikor meglátták, elmondták azt az üzenetet, amelyet erről a kisgyermekről kaptak, és mindenki, aki hallotta, elcsodálkozott azon, amit a pásztorok mondtak nekik. Mária pedig mindezeket a dolgokat megőrizte, és forgatta a szívében. A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és magasztalva az Istent mindazért, amit pontosan úgy hallottak és láttak, ahogyan ő megüzente nekik.
Lk 2,8-20.
A KARÁCSONY EGY SZELETE
Amikor meglátták a pásztorok Jézust, elmondták mindazt, amit erről a kisgyermekről az angyalok hirdettek. (Lk 2,17)
Sok évvel ezelőtt, jóval az email és a skype világa előtt, a helyi távirati irodában dolgoztam. Sok éven át kézbesítettem a sürgönyöket szenteste a családoknak, ahol a férj és a fiúk távol voltak otthonuktól. Miután megkapták a táviratot, az emberek gyakran mondták: "Várjon! Nem engedhetjük csak így el, egy darabka karácsony nélkül!" Aztán kezembe nyomtak egy almát, narancsot, vagy egy kis édességet.
Abban az időben a karácsony személyes családi ünnep volt. Egy rövid templomlátogatás után zárt ajtók mögött ünnepeltek a családok. Azonban a karácsony nem privát ünnep. Jézus születésének örömhíre minden körülöttünk lévő embernek szól.
Jézus jelenléte a legnagyobb reménységünk. Jézusban van a reményünk, hogy a különböző hitű és nemzetiségű emberek is megérthetik és tisztelhetik egymást. Jézus ad reményt arra is, hogy azok a családok, amelyeket fájdalom ért, képesek lesznek megbékélni és közelebb kerülni egymáshoz. Benne van a reményünk, hogy a tévedéseinket, mulasztásainkat és bűneinket képesek leszünk hátrahagyni, és Istennel megbékélni. Tehát ne tétovázzunk a karácsony örömhíréből egy kis részt elhozni mindenkinek, akivel találkozunk ma és az egész újévben!
Imádság: Szerető Istenünk, köszönjük a karácsony örömét. Segíts, hogy ezt az örömöt megoszthassuk másokkal! Ámen.
Hogyan fogok ma az örömhírből másnak is juttatni?
Hans Vaxby (Helsinki, Finnország)
