2018. december 17. hétfő

"Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, és mit igyatok, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál? Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem takarnak, és mennyei Atyátok eltartja őket. Nem vagytok-e ti sokkal értékesebbek náluk? Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy arasznyival is? Mit aggódtok a ruházatért is? Figyeljétek meg a mezei liliomokat, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is. Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti az Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek?" "Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? - vagy: Mit igyunk? - vagy: Mit öltsünk magunkra? Mindezt a pogányok kérdezgetik; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek. Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja."

Mt 6,25-34.

ÖRÖMBEN ÉS BÁNATBAN

Ne aggódjatok tehát, és ne kérdezgessétek: Mit együnk? - vagy: Mit igyunk? A ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. (Mt 6,31-32)

2016 júniusában szeretett férjem életének 37. évében elhunyt. Hasnyálmirigyrákot állapítottak meg nála, és maximum 6 hónapot adtak neki. Pénteken haza küldték. Kedden meghalt, és az életem összeomlott. Rémület, fájdalom, könnyek, magány következett. Ráadásul ott volt a ház, a kocsi fenntartásának felelőssége, s az élet egyéb területei. Tudtam, hogy Isten velem van, de a gyász felemésztett.
Januárban szélvihar pusztított a városunkban, ablakokat tört ki, leveleket sodort, s nyugtalanító érzést keltett. Álltam és néztem a kavargást, s láttam, hogy a madáretetőmet dobálja a vihar. Azt gondoltam, Uram, így érzem magamat. Kapaszkodom, és életemet dobálja a káosz szele.
Hirtelen észrevettem két kismadarat az etető alján csipegetni. A himbálózás ellenére nyugodtak voltak. Aztán éreztem, ahogy Isten ezt mondja nekem: "Ahogy ezekkel a madárkákkal vagyok, úgy vagyok veled is, s megőrizlek a szörnyű viharban. Tápláltalak szeretettel, vigasszal, békességgel, a család és a barátok támogatásával, a Szentlélekkel vezetlek. Sosem hagylak el." Akár örömben, akár bánatban, de nem vagyunk egyedül. Isten velünk van.

Imádság: Kegyelmes és könyörületes Istenünk, köszönjük, hogy velünk vagy örömünkben és bánatunkban is. Ámen.

Isten a legmélyebb gyászunkban is velünk van.
Nina Semingson (Washington, USA)

IMÁDKOZZUNK AZ ÖZVEGYEKÉRT!

Hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges!

2018 December
Ke Sze Cs Szo Va
26 27 28 29 30 1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31 1 2 3 4 5 6

Tárhelyszolgáltatónk

Napi áhítat feliratkozás

Bejelentkezés

Legújabb kommentek