Akik pedig hittek a beszédének, megkeresztelkedtek, és azon a napon mintegy háromezer lélek csatlakozott hozzájuk. Ezek pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban. Félelem támadt minden lélekben, és az apostolok által sok csoda és jel történt. Mindazok pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt. Vagyonukat és javaikat eladták, szétosztották mindenkinek: ahogyan éppen szükség volt rá. Napról napra állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban, és amikor házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben; dicsérték az Istent, és kedvelte őket az egész nép. Az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetet az üdvözülőkkel.
ApCsel 2,41-47.
ISTEN DICSŐÍTÉSE
Mindennap állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban, és amikor házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben. (ApCsel 2,46)
A mi kultúránkban az a szokás, hogy az év végét egy szilveszteri buliban ünnepeljük a barátainkkal. Mindig sok ételt készítünk, élvezzük a zenét, táncolunk és beszélgetünk.
Körülbelül három évvel ezelőtt csatlakoztam egy keresztény gyülekezethez. Most már másképp ünnepeljük az év végét. Változatlanul élvezzük a finom étkeket, de időt szentelünk az ünneplésre, és dicsérjük Istent énekekkel. A vendégség legjobb része az, amikor meghallgatjuk egymás beszámolóit Isten támogatásáról - a csodás dolgokról, amelyeket Isten véghezvitt az életünkben az elmúlt évben -, hálát adva mindenekért. A Szentlélek késztet bennünket, hogy megvalljuk, mit jelent a hit számunka, és milyen tartós reménnyel nézünk az újév elé. Ezért továbbra is tanulni akarunk, hogy jobban megismerhessük Istent. Hittel és bizonyossággal tekintünk a jövő elé, készen arra, hogy másokkal is megismertessük Isten szeretetét és védelmét.
Imádság: Reménység Istene, kérjük a te szerető vezetésedet és áldásodat azokra, akik - bárhol a világon - tanulmányozzák igédet, dicsőítenek és imádkoznak hozzád. Ámen.
Ma elmondom másoknak, milyen maradandó reménységem van Istenben.
Annabella Lemos Cernaz (Valle del Cuaca, Kolumbia)
