Megjönnek majd, és ujjonganak Sion magaslatán, élvezik az ÚRtól kapott javakat: a gabonát, a mustot és az olajat, a juhokat és a marhákat. Olyan lesz a lelkük, mint az öntözött kert, és nem hervadoznak többé.
Akkor táncolva örül majd a szűz, örülnek az ifjak a vénekkel együtt. Gyászukat örömre fordítom, megvigasztalom őket, örömet szerzek nekik a kiállott szenvedés után.
A papokat bőséggel árasztom el, népem pedig jóllakik javaimmal - így szól az ÚR.
Jer 31,12-14.
VIGASZ A VESZTESÉG UTÁN
Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak. (Mt 5,4)
Mindig szerettem volna gyermekeket. Házasságunk első éve után tudtuk meg, hogy első gyermekünket várjuk. Két héttel később azonban elveszítettük a kicsit, és a bánat felhője vett körül minket. Szinte hihetetlen, mennyire szorosan kapcsolódtunk már ehhez a bennem fejlődő kis élethez abban a rövid tizenhárom napban. Örvendezve megosztottuk a jó hírt barátainkkal és családtagjainkkal. Most pedig gyászolnunk kellett a gyermeket, akit soha nem lesz lehetőségünk megismerni.
Sok könnyet hullattam az elveszített baba és a vele elvesztett álmok miatt, hogy magunkhoz szoríthatjuk, hallhatjuk majd első szavait, láthatjuk, ahogy felcseperedik, és önálló személyiséggé fejlődik. Fogalmunk sem volt, vajon lesz-e még egészséges terhességem, és ez nyomasztó és ijesztő volt. Leszünk-e még valaha szülők egyáltalán?
Szomorúságunk és szenvedésünk mellett azonban áldásokban is volt részünk. A gyülekezet, családunk és barátaink együtt érző szeretettel vettek körül és vigasztaltak. A megosztott fájdalomban jobban megismertük egymást a férjemmel, jobban bíztunk egymásban, és elmélyült a kapcsolatunk Istennel. Krisztusban erőt nyertünk a továbblépéshez. Végül két egészséges gyermekünk született, de Isten jelenléte a szomorúság idején bizonyossá tette, hogy bármi történik, ő mindig jó.
Imádság: Urunk, köszönjük, hogy megvigasztalsz gyászunkban, és közelebb kerülhetünk hozzád. Ámen.
Isten megvigasztal, mikor szomorúak vagyunk.
Kate Underwood (Kentucky, USA)
