Azután így folytatta Jézus: "Egy embernek volt két fia. A fiatalabb ezt mondta az apjának: Atyám, add ki nekem a vagyon rám eső részét. Erre megosztotta köztük a vagyont. Néhány nap múlva a fiatalabb fiú összeszedett mindent, elköltözött egy távoli vidékre, és ott eltékozolta a vagyonát, mert kicsapongó életet folytatott. Miután elköltötte mindenét, nagy éhínség támadt azon a vidéken, úgyhogy nélkülözni kezdett. Ekkor elment, és elszegődött annak a vidéknek egyik polgárához, aki kiküldte őt a földjeire disznókat legeltetni. Ő pedig szívesen jóllakott volna akár azzal az eleséggel is, amit a disznók ettek, de senki sem adott neki." "Ekkor magába szállt és ezt mondta: Az én apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én pedig itt éhen halok! Útra kelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Nem vagyok többé méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek, tégy engem olyanná, mint béreseid közül egy. És útra kelve el is ment az apjához. Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt. A fiú ekkor így szólt hozzá: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened, és nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek. Az apa viszont ezt mondta szolgáinak: Hozzátok ki hamar a legszebb ruhát, és adjátok reá, húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábára! Azután hozzátok a hízott borjút, és vágjátok le! Együnk, és vigadjunk, mert ez az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott. És vigadozni kezdtek."
Lk 15,11-24.
ELVESZETT ÉS MEGTALÁLTATOTT
Mert ez az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott. És vigadozni kezdtek. (Lk 15,24)
Nemrég a macskánk, Charlie, elkóborolt otthonról. Két hétig kerestük a szomszédságban, imádkoztunk, és szórólapokat is kiraktunk a képével, de sajnos nem találtuk meg. Ahogy a remény halványulni kezdett, Charlie biztonságban hazatért.
Ez az élmény a tékozló fiú példázatára emlékeztetett. Mint a fiatalabb fiú a példázatban, néha én is elkóborlok Istentől, és a magam útját járom. Lehet, hogy nem távolodom el tőle nagyon, de a kisebb döntéseimen nyomon követhető: például bibliaolvasás helyett tévét nézek, étkezés előtt nem imádkozom, vagy nem segítek egy szükségben lévőnek. Ezek mind távolabb visznek Istentől.
Habár vonzónak tűnhetnek a lelki otthontól eltávolító ösvények, Krisztus halála és feltámadása egy nagyobb jutalmat ígér nekünk Isten országában. Mikor ott a kísértés, hogy elhagyjuk Isten otthonának biztonságát, imádságban mindig Istenhez fordulhatunk vezetésért. Ha mégis elkóborlunk, Isten mindig visszavár bennünket. Amikor az elveszett visszatér Istenhez, nagy öröm és vigasság van a mennyben (Lk 15,7.10). Isten mindig tárt karokkal várja vissza az elveszettet.
Imádság: Drága Istenünk, köszönjük bőséges kegyelmedet. Ha elhagyjuk az utunkat, segíts visszatalálni a te szeretetedhez és megbocsátásodhoz. Ámen.
Mindig Istenhez fordulhatok vezetésért és biztonságért.
Chad Zeleny (Iowa, USA)
