Majd ezt mondta Gedeonnak az ÚR: Még ez a nép is sok. Vezesd le őket a vízhez, hadd tegyem próbára őket ott! Amelyikről azt mondom neked, hogy menjen veled, az menjen veled. De akiről azt mondom neked, hogy ne menjen veled, az ne menjen. Akkor levezette a népet a vízhez, az ÚR pedig ezt mondta Gedeonnak: Mindazokat, akik nyelvükkel nyaldossák a vizet, ahogyan a kutya nyaldossa, állítsd külön; meg azokat is, akik letérdelve isznak! És azoknak a száma, akik kezüket a szájukhoz emelve szürcsöltek, háromszáz volt. A nép többi része letérdelve itta a vizet. Az ÚR ezt mondta Gedeonnak: Ezzel a háromszáz emberrel, akik szürcsöltek, szabadítlak meg benneteket, és adom a kezedbe Midjánt. A nép többi része pedig menjen haza! Akkor ez a nép magához vette az élelmet és amazoknak a kürtjeit. A többi Izráelből való férfit pedig elküldte, mindenkit a maga sátrába, és csak a háromszáz férfit tartotta magánál. Midján tábora alattuk volt a síkságon.
Azon az éjszakán ezt mondta neki az ÚR: Kelj föl, támadd meg a tábort, mert a kezedbe adtam azt! De ha félsz megtámadni, menj le előbb a legényeddel, Purával, a táborhoz. Hallgasd meg, miről beszélnek, akkor majd felbátorodsz és rá mersz támadni a táborra! Lement tehát legényével, Purával, egészen a tábori előőrsökig. Midján, Amálék és a keleti törzsek úgy ellepték a völgyet, mint egy sáskahad, tevéiknek nem volt se szeri, se száma: annyian voltak, mint a tenger partján a föveny. Amikor Gedeon odaért, egyikük éppen az álmát mesélte el a társának, és ezt mondta: Azt az álmot láttam, hogy egy kerek árpakenyér gurult le Midján táborára, és amikor a sátorhoz ért, úgy megütötte, hogy ledőlt; felfordította és összedőlt a sátor. A társa így felelt neki: Nem más ez, mint az izráeli Gedeonnak, Jóás fiának a fegyvere. Kezébe adta az Isten Midjánt és az egész tábort.
Bír 7,4-15.
ISTEN VEZETÉSÉT KÖVETVE
Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon építői (Zsolt 127,1)
Az egyetemi misszió vezetősége hónapokon át azon dolgozott, hogy a tervezett aukción minél több anyagi támogatást szerezzünk. Mint a testület elnöke, gyakran találkoztam egy fiatal nővel, aki felajánlotta segítségét. Egy hónappal az esemény előtt bejelentette, hogy nem tudja kezelni a felelősséget, és otthagyott minket. Ezután egy másik önkéntes is visszalépett családi okok miatt, akitől a dekorációs munka függött. Ráadásul az anyám hospice gondozásba került, én meg teljesen szétestem. A rendezvény hetében az aukciós is kihátrált.
Amikor kezdtem pánikba esni, eszembe jutott Gedeon példája. Arra kérte Isten, hogy csökkentse le a katonáinak számát, hogy az izraeliek lássák, Isten az, aki megszabadítja népét. Gedeon követte Isten utasításait, és győzött a midianiták felett.
A vezetőségi értekezleten tudatosult bennünk, hogy Isten a helyzetünkön keresztül szól hozzánk. Nem volt szükségünk egy hadseregre; újra a céljainkra kellett összpontosítanunk, és Istenre hagyatkozni. Tehát imádkoztunk, hogy ő irányítson. Biztosak voltunk, hogy Isten majd gondoskodik rólunk. Sokkal kevesebb látogatónk volt, mint az előző évben, de a bevételünk több mint a duplája lett. Amikor imádságban Istenre figyelünk, és követjük őt, akkor Isten megtart minket.
Imádság: Emlékeztess minket, Urunk, hogy a mi terveink semmit sem érnek, ha azokban te nem szerepelsz! Ámen.
Amikor Isten céljaira koncentrálok, ő megtart engem.
Bobbie Smith Bryant (Kentucky, USA)
