A karmesternek: Dávid zsoltára. URam, te megvizsgálsz, és ismersz engem.
Tudod, ha leülök vagy ha felállok, messziről is észreveszed szándékomat.
Szemmel tartod járásomat és pihenésemet, gondod van minden utamra.
Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, URam.
Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod.
Csodálatos nekem ez a tudás, igen magas, nem tudom felfogni.
Zsolt 139,1-6.
ŐSZINTESÉG AZ IMÁDSÁGBAN
Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, Uram. (Zsolt 139,4)
A zsoltárversen elgondolkodva, megijedek tőle. Dávid a Zsolt 139-ben arról beszél, hogy Isten mindent lát, és mindenütt jelen van. Isten látja, amint reggel fölébredünk, és látja azt is, hogy egész nap mit csinálunk, hova megyünk. Minden gondolatomat ismeri, és tudja, hogy éppen mit akarok mondani. Nem gyönyörű? Egyben nagyon ijesztő is lehet!
Habár Isten jól ismeri a ki nem mondott szavainkat is, sokszor mégis nagyon nehéz eldönteni, hogyan beszéljünk Istennel imádságban. Volt idő, mikor úgy imádkoztam, ahogy gondoltam, hogy imádkozni kell, vagy amiről úgy hittem, Isten azt akarja hallani tőlem, ahelyett, hogy valódi érzéseimet és gondolataimat mondtam volna el. Azt mondtam Istennek, hogy hálás vagyok, mikor valójában majd szétvetett az idegesség, vagy hálát adok az ő békességéért, amikor nem is volt békességem.
Végiggondolva ezt, úgy érzem, visszatartok dolgokat Isten elől, mert önzésnek tartom elmondani. Ám a Biblia arról beszél, hogy a mi Atyánk szereti hallani kéréseinket. Ezért elhatároztam, hogy őszinte leszek, és azt imádkozom, amelyet valóban mondani akarok. "Jézusom, nyugtalan vagyok, és tele vagyok aggódással. A te békességedre van szükségem." Semmi sem túl nagy vagy túl kicsi ahhoz, hogy megosszuk Istennel.
Imádság: Drága Istenünk! Segíts, hogy ne féljünk nyíltan és őszintén imádkozni. Ámen.
Ma őszintén fogok beszélni Istennel imáimban.
Adam Weber (Dél-Dakota, USA)
