Akkor az egész nép egy emberként összegyűlt a Vizi-kapu előtt levő téren, és azt mondták az írástudó Ezsdrásnak, hogy hozza elő Mózes törvénykönyvét, amelyet az ÚR adott Izráelnek. A hetedik hónap első napján tehát odavitte Ezsdrás pap a törvényt a gyülekezet elé, amely olyan férfiakból és nőkből állt, akik mindnyájan meg tudták érteni a hallottakat. Fölolvasta azt a Vizi-kapu előtt levő téren virradattól délig, azok előtt a férfiak és nők előtt, akik meg tudták azt érteni. Az egész nép figyelemmel hallgatta a törvénykönyvet. Az írástudó Ezsdrás erre a célra készült szószéken állt, mellette pedig jobb felől Mattitjá, Sema, Anájá, Úrijjá, Hilkijjá és Maaszéjá, bal felől pedig Pedájá, Misáél, Malkijjá, Hásum, Hasbaddáná, Zekarjá és Mesullám állt. Ezsdrás az egész nép szeme láttára nyitotta föl a könyvet, mert az egész népnél magasabban volt. Amikor fölnyitotta, fölállt az egész nép. És amikor Ezsdrás áldotta az URat, a nagy Istent, az egész nép fölemelt kezekkel mondta rá: Ámen! Ámen! Azután meghajoltak, és arccal a földre borultak az ÚR előtt. Jésúa, Báni, Sérébjá, Jámín, Akkúb, Sabbetaj, Hódijjá, Maaszéjá, Kelítá, Azarjá, Józábád, Hánán, Pelájá és a léviták magyarázták a népnek a törvényt, miközben a nép a helyén állt. Szakaszokra osztva olvasták a könyvet, Isten törvényét, és úgy magyarázták, hogy a nép megértette az olvasottakat. Akkor Nehémiás királyi helytartó és az írástudó Ezsdrás pap meg a léviták, akik magyaráztak a népnek, így szóltak az egész néphez: Az ÚRnak, a ti Isteneteknek szent napja ez. Ne gyászoljatok, és ne sírjatok! Ugyanis az egész nép sírt, amikor hallgatta a törvény szavait. Majd ezt mondták nekik: Menjetek, egyetek jó falatokat, igyatok édes italokat, és juttassatok belőle azoknak is, akiknek nincs, mert a mi Urunknak szent napja ez. Ne bánkódjatok, mert az ÚR előtt való öröm erőt ad nektek!
Nap-nap után olvasták az Isten törvénykönyvét, az első naptól az utolsó napig. Hét napig ünnepeltek, a nyolcadik napon pedig előírás szerint záróünnep volt.
Neh 8,1-10.18.
ISTEN SZAVÁT SZERETNI
Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága. (Zsolt 119,105)
Gyerekkoromban Brazíliában nem volt könnyű Bibliához jutni. Az első Bibliámat José nagybácsikámtól kaptam karácsonyi ajándékként. A szöveg már sok helyen ki volt emelve benne, ezeket az évek során jelölte be. Még mindig fel tudom idézni a fejemben: fekete borító, piros szegély és az idő szaga. De mivel az első Bibliám volt, különleges volt számomra. Azelőtt csak édesanyám Bibliáját tudtam használni.
Néhány évvel később kaptam egy új Bibliát, aztán nem sokkal azután egy másikat is. Egy darabig egy bibliai könyvesboltban is dolgoztam a barátommal. Ott vettem egy vadonatúj magyarázó jegyzeteket tartalmazó Bibliát. Aztán több évvel később egyik barátom adott egy King James fordítású Bibliát, és azt kezdtem el olvasni. Később ugyanez a barátom -hazatérve Amerikai útjáról - adott nekem újabb négy példányt három különböző angol fordítású verzióban.
Nagyon örülök, hogy manapság sokkal könnyebb Bibliához hozzáférni az országomban, és számtalan verzióban áll rendelkezésünkre az anyanyelvünkön. Ahogy ránézek a kis bibliai könyvtáramra, hála tölti be a szívem, hogy Isten szavának olvasása segített kegyelemben és tudásban növekedni.
Imádság: Istenünk, munkálkodj bennünk, hogy akaratunk és cselekedeteink jó céljaid teljesítésére irányuljanak! Ámen.
Hogyan tudnám még komolyabban venni a Bibliát?
Andre de Albuquerque Caetano (Minas Gerais, Brazília)
