"Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket meg nem ölhetik. Inkább attól féljetek, aki a lelket is, meg a testet is el tudja pusztítani a gyehennában." "Ugye, a verébnek párja egy fillér, és egy sem esik le közülük a földre Atyátok tudtán kívül? Nektek pedig még a hajatok szálai is mind számon vannak tartva. Ne féljetek tehát: ti sok verébnél értékesebbek vagytok."
Mt 10,28-31.
A NAGY VACSORA
Boldog az, aki Isten országának vendége. (Lk 14,15)
Jó barátom, Buck, nemrég halt meg. Két hónappal előtte még egészséges, erős és szívós volt - legalábbis mi úgy gondoltuk. Aztán rosszindulatú agydaganatot diagnosztizáltak nála, és már csak rövid ideig élt. Mindazokat, akik ismerték és szerették, még mindig a döbbenet és a gyász tölti be.
A család a temetési szertartást az elhunyt szülőhelyén tartotta. Az ebből fakadó nagy távolság miatt legtöbben nem tudtunk jelen lenni. Városunkban a felesége nem akart még egy szertartást szervezi, ezért úgy döntött, hogy egy közös vacsorát rendez az emlékezetére. Miután ettünk, megosztottuk egymással Buckhoz fűződő gondolatainkat és emlékeinket, majd úrvacsorával együtt ünnepeltük közös életünket. Nagy erejű és jelentőségteljes alkalom volt ez, amely segített, hogy a hit fénye beragyogja fájdalmunkat.
Amikor engem is felkértek, beszéltem arról, hogy Jézus az Isten országát egy nagy vacsorához hasonlította. Az ünnepnek újabb jelentőséget adott, amikor tanítványaival elköltötte az utolsó vacsorát. Azt is mondtam, nagyon várom, hogy Buckkal a mennyben együtt legyünk, és hogy mindannyian részt vehessünk ott Krisztus nagy lakomáján.
Imádság: Istenünk, köszönjük neked a hűséges, jó barátokat, a hitet és a gyülekezeti közösséget, valamint az örök élet reménységét, amely általad miénk lehet. Ámen.
Örömmel várom, hogy részt vegyek Isten nagy vacsoráján.
Robert E. Townsend (Georgia, USA)
