Egyszer, amikor Jób fiai és leányai lakomáztak, és borozgattak elsőszülött testvérük házában, hírnök érkezett Jóbhoz, és így szólt: A marhákkal szántottak, a szamarak pedig mellettük legelésztek. De a sébaiak rájuk rontottak, és elvitték azokat, a legényeket pedig kardélre hányták. Csak én menekültem meg, hogy hírt adhassak neked. Még ez beszélt, amikor megérkezett a másik, és így szólt: Istentől tűz hullott az égből, amely megégette, és elpusztította a juhokat és a legényeket. Csak én menekültem meg, hogy hírt adhassak neked. Még ez beszélt, amikor megérkezett a másik, és így szólt: A káldeusok három csapatban rajtaütöttek a tevéken, és elvitték azokat, a legényeket pedig kardélre hányták. Csak én menekültem meg, hogy hírt adhassak neked. Még ez beszélt, amikor megérkezett a másik, és így szólt: Fiaid és leányaid lakomáztak, és borozgattak elsőszülött testvérük házában. De hirtelen nagy szél támadt a puszta felől, megrendítette a ház négy sarkát, az rászakadt a fiatalokra, és meghaltak. Csak én menekültem meg, hogy hírt adhassak neked. Jób ekkor fölállt, megszaggatta köntösét, és megnyírta a fejét. Azután a földre esve leborult, és így szólt: Mezítelen jöttem ki anyám méhéből, mezítelen is megyek el. Az ÚR adta, az ÚR vette el. Áldott legyen az ÚR neve! Még ebben a helyzetben sem vétkezett Jób, és nem követett el megbotránkoztató dolgot Isten ellen.
Jób 1,13-22.
CSENDES VIGASZTALÁS
És mellette ültek a földön hét nap és hét éjjel, de egyik sem szólt hozzá egy szót sem, mert látták, hogy milyen nagy a fájdalma. (Jób 2,13)
Amikor nagyapám egészsége elkezdett romlani, egyre gyakrabban látogattam. A nagy család tagjai is értesültek a rosszra fordult állapotáról, és mindannyian odarepültek hozzá. Ez biztosította, hogy ne legyen egyedül. Csendben ültünk a hospiceház szobájában éjjel-nappal. Imádkoztunk, hogy jobban legyen.
Ez idő alatt Jóbra gondoltam. Ő a hatalmas veszteség és csapások után is hűséges maradt, és Istent dicsőítette. Jób 2,13 szerint a barátai eljöttek hozzá. Hét napon és éjen át ültek mellette, és egy szót sem szóltak. A csendes vigasztalás lehet a legnagyobb ajándék egy gyászoló vagy beteg számára. Amikor a bánat túl mély ahhoz, hogy szavakkal kifejezhetnénk, sokkal többet mond, ha némán együtt vagyunk az illetővel.
A csend és vigasztalás napjai segítettek Jóbnak feldolgozni a szomorúságát, mialatt a szükséges támogatást is megkapta. Néha mi is úgy érezzük, hogy nem tudunk megvigasztalni valakit, aki nagy fájdalmat vagy bánatot él át, mert nem tudjuk, mit mondjunk neki. Mégis a nehéz időkben a csendes testvéri jelenléttel emlékeztethetünk másokat arra, hogy szeretjük őket.
Imádság: Urunk, segíts emlékeznünk, hogy mindig velünk vagy, és szeretetedet a testvéri közösségen keresztül élhetjük meg. Ámen.
Jelenlétem emlékeztethet másokat arra, hogy Isten szereti őket.
Paul Farley (Észak-Karolina, USA)
