Tanítványaihoz pedig így szólt Jézus: "Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok, mert több az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál. Nézzétek meg a hollókat: nem vetnek, nem is aratnak, nincsen kamrájuk, sem csűrük, Isten mégis eltartja őket. Mennyivel értékesebbek vagytok ti a madaraknál! De aggodalmaskodásával ki tudná közületek akár egy arasznyival is meghosszabbítani életét? Ha tehát a legcsekélyebbre sem vagytok képesek, miért aggódtok a többi miatt? Nézzétek a liliomokat, miként növekednek: nem fáradoznak, nem is fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözött úgy, mint ezek közül bármelyik. Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, az Isten így öltözteti, mennyivel inkább titeket, kicsinyhitűek! Ti se kérdezzétek tehát, hogy mit egyetek, vagy mit igyatok, és ne nyugtalankodjatok. Mert mindezeket a világ pogányai kérdezgetik. A ti Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van ezekre. Inkább keressétek az ő országát, és ráadásul ezek is megadatnak nektek. Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot!"
"Adjátok el vagyonotokat, és adjátok alamizsnául, szerezzetek magatoknak el nem avuló erszényeket, kifogyhatatlan kincset a mennyben, ahol a tolvaj nem férkőzhet hozzá, a moly sem emészti meg. Mert ahol a ti kincsetek van, ott lesz a ti szívetek is."
Lk 12,22-34.
ISTEN UTAT KÉSZÍT
Akinek szilárd a jelleme, azt megőrzöd teljes békében, mert benned bízik. (Ézs 26,3)
Pénzügyi szakember és lelkipásztor vagyok. Nemrég szembe kellett néznem azzal az eshetőséggel, hogy elbocsátanak. Az első reakcióm a félelem volt, és rögtön a feleségemre és kicsi fiunkra gondoltam. Csalódottságot is éreztem, mert a lehetséges elbocsátásom azt is jelentette, hogy az elmúlt négy évem kemény munkája a cégnél nem volt elég jó. Próbáltam úgy viselkedni a munkahelyemen, mintha minden rendben lenne, de közben mélyen legbelül nagyon bántott a helyzet.
Egyik este lefekvés előtt minden bánatomat imádságban az Úr elé vittem. Amikor másnap reggel felébredtem, az első gondolatom az volt, hogy Isten képes jóllakatni az ég madarait, és felöltöztetni a mező liliomait, ezért nincs okuk aggodalomra (Lk 12,22-34). Isten áldásainak emlékeztetője eltörölte szívem minden bánatát, és emlékeztetett az Úr lehetőségeire és gondviselésére. Ez a felismerés azóta is fenntartja a hitemet, hogy Isten gondoskodik a szükségeimről még akkor is, ha elveszítem a munkám.
Amikor félelmetes helyzetekkel nézünk szembe, könnyű aggódni és úgy érezni, egyedül maradtunk. De az aggodalom és bizonytalanság idején Istenre hagyatkozhatunk. Az Úr megoldást kínál, amikor mi nem látunk kiutat.
Imádság: Urunk, köszönjük, hogy utat készítesz számunkra. Segíts bíznunk benned, amikor félünk a jövőnk miatt! Ámen.
Minden új nap új bizonyosságot hoz Istenben.
Hassan A. Bello (Kaduna, Nigéria)
