2019. július 22. hétfő

Hallgassatok rám, szigetek! Újuljon meg a nemzetek ereje! Jöjjenek ide, azután beszéljenek, szálljunk perbe egymással!
Ki indította el napkeletről azt, akinek lépteit győzelem kíséri? Ki adja hatalmába a népeket, hogy királyokat tiporjon le? Porrá zúzza őket fegyvere, íja előtt szétszóródnak, mint a polyva.
Üldözi őket, háborítatlanul nyomul előre, lába is alig éri az ösvényt.
Ki tette, ki vitte véghez ezt? Ki hozta létre kezdettől fogva a nemzedékeket? Én, az ÚR, vagyok az első, és én mindvégig ugyanaz vagyok.
Láttára a szigeteken is megijednek, a föld szélein is reszketnek, közelednek egymáshoz, összejönnek.
Egyik a másikat támogatja, és ezt mondják egymásnak: Légy erős!
Biztatja a mester az ötvöst, aki simítókalapáccsal dolgozik az üllőn, és ezt mondja a forrasztásról: Jól van, meg kell erősíteni szegekkel, hogy ne mozogjon!
De te, szolgám, Izráel, Jákób, akit kiválasztottam, barátomnak, Ábrahámnak utóda!
A föld végén ragadtalak meg, annak széléről hívtalak el. Ezt mondtam neked: Szolgám vagy! Kiválasztottalak, nem vetlek meg!
Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak.

Ézs 41,1-10.

TARTALAK!

Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítelek, meg is segítelek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak. (Ézs 41,10)

Az első nyári missziós utamon segítőként kísértem az ifjúsági lelkészt vadonjáró kalandtúrákra a New Hampshire-i Fehér-hegységbe (White Mountains). Minden túra egy sziklamászással végződött. Nem vagyok oda a magasságokért, de beleegyeztem, hogy részt vegyek rajta, azt gondolva, hogy nem lehet olyan magas egy szikla New Englandben. De egy 90 méter magas szikla aljánál állva a félelem eluralkodott rajtam. A hivatásos túravezető biztosítva volt a szikla tetején, és várta, hogy a segítője rám erősítse a hevedert. Lassan elkezdtem ügyetlenkedve felmászni. 6 méternél már lefagytam a félelemtől, de hallottam fentről a túravezető hangját: "Tartalak!" Amíg szorosan tartottam a kötelet, biztos voltam, hogy ott van, és irányít. A bátorítása és az utasításai segítettek megmászni a sziklát. A hangját követve végül felértem a szikla tetejére.
Jézus megígérte, hogy mindig velünk lesz, és megtart, bármin is menjünk keresztül. Mikor úgy érezzük, mintha egy magas szikláról lógnánk le, nem látva semmiféle segítséget, emlékezhetünk Isten ígéretére, hogy mindenben velünk lesz. Isten szorosan tart minket, és vezet a helyes úton. Ha figyelünk, meghalljuk az Úr bátorító szavát: "Tartalak!"

Imádság: Urunk, köszönjük, hogy biztosítasz minket: hatalmasabb vagy bárminél, amivel szembe kell néznünk. Ámen.

Isten mindig biztos segítség a nyomorúságban. (Zsolt 46,2)
James Baumberger (Connecticut, USA)

IMÁDKOZZUNK A VADONJÁRÓ TÚRAVEZETŐKÉRT!

Hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges!

2019 Július
Ke Sze Cs Szo Va
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31 1 2 3 4

Tárhelyszolgáltatónk

Napi áhítat feliratkozás

Bejelentkezés

Legújabb kommentek