Dávidé. Világosságom és segítségem az ÚR, kitől félnék? Életemnek ereje az ÚR, kitől rettegnék?
Ha rám támadnak is a gonoszok, szorongató ellenségeim, hogy marcangoljanak engem, majd megbotlanak, és elesnek.
Ha egy egész tábor jön is ellenem, nem fél a szívem. Ha háború tör is rám, én akkor is bizakodom.
Egy dolgot kérek az ÚRtól, azért esedezem: hogy az ÚR házában lakhassam egész életemben; láthassam, milyen jóságos az ÚR, és gyönyörködhessem templomában.
Megóv engem sátrában a veszedelem napján. Elrejt sátra mélyén, magas kősziklára helyez engem.
Így hát fölemelt fővel állok ellenségeim között, ezért örvendezve mutatok be áldozatot az ÚR sátrában, és éneket zengek az ÚRnak.
Halld meg, URam, hívó hangomat! Könyörülj rajtam, hallgass meg!
Ha ezt mondod: Járuljatok színem elé! - szívem így válaszol: Színed elé járulok, URam!
Ne rejtsd el előlem orcádat, ne utasítsd el haragosan szolgádat! Te vagy az én segítségem, ne vess el, ne hagyj el, szabadító Istenem!
Ha apám, anyám elhagyna is, az ÚR magához fogad engem.
URam, taníts meg utadra, vezess a helyes ösvényen, mert ellenségeim vannak!
Ne dobj oda ellenségeim indulatának, mert hamis tanúk támadtak rám, bosszút lihegnek.
De én hiszem, hogy még meglátom az ÚR jóságát az élők földjén.
Reménykedj az ÚRban, légy erős és bátor szívű, reménykedj az ÚRban!
Zsolt 27.
A LAKHELYÜNK
Világosságom és segítségem az Úr, kitől félnék? Életemnek ereje az Úr, kitől rettegnék? (Zsolt 27,1)
Mikor kicsik voltak a lányaink, sokat fogócskáztak egymással. Az aktuális legkisebb mindig hozzám vagy az édesanyjához futott, és próbált elbújni a lábunk mögött. Tudta, hogy biztonságban van, mindaddig, míg ott vagyunk körülötte.
Dávid király is tudta, hogy biztonságban van, amíg az Úr jelenlétében marad. A mai olvasmány rávilágít, hogy Dávidnak teljes bizalma volt Istenben, mikor az Urat világosságának, segítségének, élete erejének hívta, és vágyott arra, hogy az Úr házában lakhasson egész életében. Itt nem magáról az épületről beszélt. Isten volt Dávid lakóhelye. Az Úr jelenlétében megélt napi kapcsolat vigasztalást és önbizalmat adott neki az ellenséggel szemben.
Ahogy elcsendesedtem a zsoltár felett, egy kijózanító kérdés jutott eszembe: Mikor futok én az Úrhoz? Csak akkor, mikor már félek? Csak akkor, mikor szükségben vagyok? Az őszinte válaszaim megaláztak. Gyakran keresem Istent a szükség és a félelem idején. De mikor jól mennek a dolgaim, néha elfelejtek gyönyörködni abban, hogy ő mindig velem van. Lányaim példájából boldogan tudhatom, hogy Isten a rejtekhelyem a problémák idején. De mint Dávidot, örömmel tölthet el az is, hogy Isten a lakhelyünk.
Imádság: Drága Urunk, segíts feltöltődni a te jelenlétedben minden időben! Ámen.
Isten állandó jelenléte bizakodóvá tesz a félelem leküzdésében.
Alonza Jones (Alabama, USA)
