Tudjuk pedig, hogy ha földi sátorunk összeomlik, van Istentől készített hajlékunk, nem kézzel csinált, hanem örökkévaló mennyei házunk. Azért sóhajtozunk ebben a testben, mivel vágyakozunk felölteni rá mennyből való hajlékunkat, ha ugyan nem bizonyulunk felöltözve is mezíteleneknek. Mert mi is, akik e sátorban vagyunk, megterhelten sóhajtozunk, minthogy nem szeretnénk ezt levetni, hanem felölteni rá amazt, hogy a halandót elnyelje az élet. Isten pedig, aki minket erre felkészített, zálogul adta nekünk a Lelket. Tehát mindenkor bizakodunk, és tudjuk, hogy amíg a testben lakunk, távol lakunk az Úrtól; mert hitben járunk, nem látásban. De bizakodunk, és inkább szeretnénk kiköltözni a testből, és hazaköltözni az Úrhoz. Ezért arra törekszünk, hogy akár itt lakunk még, akár elköltözünk, kedvesek legyünk neki. Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk a Krisztus ítélőszéke elé, hogy mindenki megkapja, amit megérdemel, aszerint, amit e testben cselekedett: akár jót, akár gonoszat.
2Kor 5,1-10.
ÖRÖKKÉVALÓ SZERETET
Azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk. Vigasztaljátok tehát egymást ezekkel az igékkel! (1Thessz 4,17-18)
Ted fiam autóbalesetben halt meg 1978 márciusában. Sok idő telt el azóta, és bár néhányak szerint túl lehet lépni rajta, ez nem olyan egyszerű; maximum megtanulsz együtt élni a veszteséggel. Jól emlékszem arra az éjszakára, mikor meghalt. Azt mondtam akkor a feleségemnek, hogy tudni akarom, hova került. Keresésbe kezdtem, és ez az utazás egészen a főiskoláig, majd a szemináriumig vitt el engem, végül teljes állású gyülekezeti szolgálatba álltam. Megtudtam, hogy fiam Isten jelenlétébe került. Hitt abban a Jézus Krisztusban, aki annyira szerette őt, hogy meghalt érte a kereszten kétezer évvel ezelőtt. Hite miatt Ted az Úr jelenlétében van, életerősen és boldogan.
Soha nem léphetsz túl valakinek a halálán, akit annyira szerettél, mint én a fiamat. Tulajdonképpen, nem is lehet túllépni rajta. Ez olyan szeretet, ami a szívünk mélyéről fakad. Isten szívében is ez a szeretet él, amiről Jézus így szól: "Megtudjátok, hogy én az Atyámban vagyok, ti énbennem, én pedig tibennetek" (Jn 14,20). Hiányzik a fiam, de békességben élek, mert Isten jelenlétében tudhatom őt.
Imádság: Istenünk, segíts megtanulnunk, hogy semmi sem választhat el minket szeretetedtől, a mi Urunk, Jézus Krisztusunk jóvoltából. Ámen.
Hogyan biztatok másokat az Istennel való kapcsolat keresésére?w
Jon C. Goeringer (Maryland, USA)
