"Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, és mit igyatok, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál? Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem takarnak, és mennyei Atyátok eltartja őket. Nem vagytok-e ti sokkal értékesebbek náluk? Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy arasznyival is? Mit aggódtok a ruházatért is? Figyeljétek meg a mezei liliomokat, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is. Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti az Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek?" "Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? - vagy: Mit igyunk? - vagy: Mit öltsünk magunkra? Mindezt a pogányok kérdezgetik; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek. Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja."
Mt 6,25-34.
A PELIKÁN
Ne aggódjatok életetekért... Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem gyűjtenek, és a ti mennyei Atyátok táplálja őket. (Mt 6,25-26)
Szeretem a pelikánokat, nem a szépségük, hanem a kecsességük miatt. Miközben nézem őket, ahogy elsuhannak az égen, megnyugszik a lelkem. Az utóbbi időben a lelkemnek szüksége volt a megnyugvásra. Szorgalmasan, folyamatosan kerestem munkát, de minden alkalommal visszautasítottak. Az állandó könyörgő imádságaim ellenére Isten hallgatott.
Egyik nap a tengerparton ülve imádkoztam, és figyeltem a türkiz színű hullámokat a parton. Megláttam, ahogy egy pelikán az égen szárnyalt, és közben halakért fürkészte a hullámokat. Ismét kérleltem Istent, hogy mutassa meg, mit kezdjek az életemmel. Ahogy a madár repkedett a víz fölött, és éberen figyelt, mi lesz a következő tápláléka, meglátott egy halat, majd azonnal lemerült érte, és elkapta. Aztán a pelikán felemelkedett a vízből, és a szelíd hullámokon lebegve elfogyasztotta vacsoráját.
Ahogy a pelikánt figyeltem, a szívem felismerte Isten üzenetét: "Bízz bennem! Gondom van rád". Balzsam volt ez a fáradt lelkemnek. Ahogy Isten gondoskodik a pelikánokról, úgy gondoskodik rólam is.
Imádság: Életünk Forrása! Segíts bízni abban, hogy te mindenkor gondoskodsz rólunk, és adj bátorságot, hogy megragadjuk az új lehetőségeket! Ámen.
Bízom Istenben, hogy ma is gondoskodik rólam.
Pamela Hutto (Florida, USA)
