Zsoltár. Ének szombatnapra.
Milyen jó hálát adni az ÚRnak, és zengeni neved dicséretét, ó Felséges,
hirdetni reggel szeretetedet, hűségedet minden éjjel
tízhúrú hangszeren és lanton, zengő hárfán!
Mert megörvendeztettél tetteiddel, URam, kezed alkotásainak ujjongok.
Mily nagyok alkotásaid, URam! Igen mélyek gondolataid!
Zsolt 92,1-6.
HÁLÁS SZÍV
Mondjatok egymásnak zsoltárokat, dicséreteket és lelki énekeket; énekeljetek és mondjatok dicséretet szívetekben az Úrnak (Ef 5,19)
Nem vagyok gyakorlott vagy tehetséges zenész, de fiatalkoromban mindig szívesen énekeltem az iskolai kórusban, és szívesen vettem részt a gyülekezeti dicsőítésben. Néhány éve egy vírusos fertőzés megtámadta a hangszálaimat, és hangszálbénulást kaptam. Emiatt nehezemre esik hangosan vagy hosszan beszélni. A hangszálaim elfáradnak, berekedek vagy kapkodom a levegőt. Énekelni, az unokáimnak olvasni vagy nyilvánosan beszélni - egyre nehezebb feladat volt számomra.
Elszomorított és zavart, amikor abba kellett hagynom az éneklést és a dicsőítést. Nemcsak egy kedves elfoglaltságot kellett feladnom, hanem olyasmit, amivel örömet okozhatok Istennek. Később azonban elhatároztam, hogy egyszerűen élvezni fogom a zenét, amellyel mások szolgálnak. Arra is rájöttem, hogyha olvasom a szöveget, miközben énekelnek, jobban tudok koncentrálni az énekek és dicsőítések tartalmára.
Már nem érzem kifosztottnak magam, hogy nem énekelhetek az Úrnak. Ehelyett új nézőpontból és új értelemmel végzem a dicsőítést, melyből áldást nyerek.
Imádság: Ó, Urunk, segíts úgy élnünk, ahogy neked kedves! Tetteink és szavaink is szent nevedet dicsőítsék! Ámen.
Az Úr hallja, ami a szívemben van.
Jennifer B. Jones (New York, USA)
