Simon Péter pedig ott állt, és melegedett. Ekkor így szóltak hozzá: "Nem az ő tanítványai közül való vagy te is?" Ő tagadta, és megint csak azt mondta: "Nem vagyok." A főpap egyik szolgája, annak a rokona, akinek Péter levágta a fülét, így szólt: "Nem láttalak én téged vele együtt a kertben?" Péter ismét tagadta, és akkor nyomban megszólalt a kakas.
Jn 18,25-27.
VISELJÜK A JELVÉNYÜNKET!
Jézus mondta: Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem. (Mt 16,24)
Rendőrtiszt és rendőrlelkész is vagyok, s mindkét szerepemhez másik jelvényt viselek. Ahogy a fejemen is csak egy kalapot hordhatok, az egyenruhámon is egyszerre csak egy jelvény lehet. Mivel lelkészi hivatásom állandó készültséget kíván, néha elutasítok olyan kéréseket, melyek ellentétben állnak rendőri munkámmal. Néha nemet mondok bizonyos kérésekre, mert nincs kedvem áldást mondani több száz ember előtt. Néha nem esik jól feltenni a lelkészi jelvényt.
Mindig küzdöttem a keresztény hitem viselésével is. Részben ez a küzdelem motivált abban, hogy rendőrlelkész legyek, mert azt gondoltam, ez a szerep majd lehetetlenné teszi, hogy elrejtsem a hitemet. S mégis, bár számtalan lelkészi feladatot végzek, néha megtagadom az Úr hívását.
Minden hívőnek van egy "hit jelvénye", s Jézus arra bátorít, hogy tűzzük ki minden reggel, hadd ragyogjon egész nap szavainkon és tetteinken keresztül! Mégis, a gúnytól, az elutasítástól, netán az üldöztetéstől félve gyakran nem valljuk meg hitünket. De mikor a rejtőzködést választjuk, mégis tudjuk, hogy irgalmas Urunk arra vár, hogy újra felragyogtassa és visszahelyezze "jelvényünket", és visszaküldhessen bennünket a világ szolgálatára.
Imádság: Drága Úr Jézus, add, hogy megvalljuk hitünket! Adj erőt, hogy hitünk újra ragyoghasson! Ámen.
Az az elhívatásom, hogy szavaim és tetteim hitemet tükrözzék.
Stephen Johnson (Kalifornia, USA)
