Amikor Jákób föltekintett, látta, hogy már jön is Ézsau, és négyszáz ember van vele. Ekkor szétosztotta a gyermekeket Lea, Ráhel és a két szolgáló mellé. Előreállította a szolgálókat és gyermekeiket, mögéjük Leát és gyermekeit, ezek mögé Ráhelt és Józsefet. Ő maga előttük ment, és hétszer borult le a földre, amíg a bátyjához ért. Ézsau eléje futott, megölelte, nyakába borult, megcsókolta, és sírtak. Amikor föltekintett, és meglátta az asszonyokat és gyermekeket, azt kérdezte: Kik ezek? Ő így felelt: A gyermekek, akiket Isten kegyelme adott szolgádnak. Majd odaléptek a szolgálók gyermekeikkel együtt, és leborultak. Odalépett Lea is gyermekeivel együtt, és leborultak. Végül odalépett József és Ráhel is, és ők is leborultak. Akkor ezt mondta Ézsau: Mire való ez az egész tábor, amellyel találkoztam? Ő ezt felelte: Arra, hogy elnyerjem uram jóindulatát. Ézsau ezt mondta: Van nekem bőven, öcsém, legyen a tied, ami a tied! De Jákób ezt mondta: Ne úgy, hanem ha elnyertem jóindulatodat, fogadd el tőlem ezt az ajándékot! Mert amikor megláttam arcodat, mintha Isten arcát láttam volna, olyan kegyes voltál hozzám.
1Móz 33,1-10.
HAMU
Jákób mondta Ézsaunak: Amikor megláttam arcodat, mintha Isten arcát láttam volna, olyan kedvesen fogadtál. (1Móz 33,10)
A bátyámmal sokáig nem jöttünk ki egymással. Gyermekként istenítettem, mindenhová követtem, de ő nem szerette, ha körülötte vagyok. Úgy tűnt, hogy élvezte, ha megríkathat és felbosszanthat. Még felnőttként sem tudtunk egy szobában lenni veszekedés nélkül. Nagyon vágytam rá, hogy barátok legyünk, de a gyerekkoromból megmaradt harag megakadályozott ebben.
Az egyik nap ima közben rájöttem, hogy a bátyám nincs is tudatában, hogy a régmúlt miatt megbántott vagyok. Így aztán nincs értelme az ő bocsánatkérésére tovább várni. A Bibliából tudtam, hogy Isten azt akarja, bocsássak meg neki. De hogyan tegyem anélkül, hogy kínos helyzetbe hoznám.
Papírra vetettem az összes múltbéli bántásait. Miután mindegyik tételt elolvastam, megálltam, és arra kértem Istent, segítsen elengedni a haragomat és valóban megbocsátani. Ezek után elégettem a papírt, és a hamuját elküldtem a bátyámnak egy kis üzenettel, hogy nincs már panaszom ellene. Bár a bátyám soha nem említette az üzenetet, a kapcsolatunk megváltozott. Én is sokat változtam. Nem ment ez egyik napról a másikra, de ma már nincs harag bennem, és barátokká váltunk.
Imádság: Urunk, köszönjük, hogy megtanítasz megbocsátani, hogy szabadon szerethessünk téged és egymást. Ámen.
Megjavíthatom a kapcsolatomat valakivel, ha megbocsátok neki, ahogy Isten megbocsát nekem.
Jane Reid (Oregon, USA)
