Jézus pedig kiment az Olajfák hegyére. De korán reggel ismét megjelent a templomban, és az egész nép hozzásereglett; ő pedig leült, és tanította őket. Ekkor odavezettek az írástudók és a farizeusok egy asszonyt, akit házasságtörésen értek, középre állították, és így szóltak Jézushoz: "Mester, ezt az asszonyt házasságtörés közben tetten érték. Mózes azt parancsolta nekünk a törvényben, hogy kövezzük meg az ilyeneket. Hát te mit mondasz?" Ezt azért mondták, hogy próbára tegyék, és legyen mivel vádolniuk őt. Jézus pedig lehajolt, és ujjával írt a földre. Amikor továbbra is faggatták, felegyenesedett, és ezt mondta nekik: "Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ." És lehajolva tovább írt a földre. Azok pedig ezt hallva, egymás után kimentek, kezdve a véneken, és egyedül ő meg az asszony maradt ott a középen. Mikor pedig Jézus felegyenesedett, és senkit sem látott az asszonyon kívül, így szólt hozzá: "Hol vannak a vádlóid? Senki sem ítélt el téged?" Ő így felelt: "Senki, Uram." Jézus pedig ezt mondta neki: "Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!")
Jn 8,1-11.
MEG NEM ÉRDEMELT JÓSÁG
Amikor arra a helyre értek, amelyet Koponya-helynek hívtak, keresztre feszítették őt... Jézus pedig így könyörgött: "Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek." (Lk 23,33-34)
Az autófeljáróról tolattam ki, és közben Mistyvel, a barátnőmmel és a hátul ülő barátaimmal beszélgettem. Hirtelen egy fülsiketítő fémes csikorgás és az autó rázkódása némított el. Ráhajtottam az óriási kőre, ami éppen a füvet védte az autóktól. Az autó Misty szüleié volt. Az édesanyja az ablakból figyelt minket. Mielőtt elindultunk, figyelmeztetett, hogy óvatosak legyünk. A szégyentől majdnem sírva mentünk vissza a házba, hogy az édesanyja bocsánatáért esedezzünk. Ő azonnal megbocsátott, és már nyújtotta is a másik autója kulcsait. Ellenkezésünkre azt mondta: "Mondtam, hogy megbocsátok. Most már legyetek óvatosabbak, és érezzétek jól magatokat."
Akkor még nem voltam keresztény, de egy hívő ilyen nagylelkű megbocsátása segített nekem, hogy hinni tudjak Isten bocsánatában, amire azóta is számtalanszor szükségem volt. És ma már hívőként arra emlékeztet, hogy nekem is nagylelkűnek kell lennem a megbocsátásban. Mivel Isten mindig megbocsát nekem, ha valamit elrontok, és mivel egy keresztény ember ugyanezt az irgalmat gyakorolta felém, ma már én is sokkal jobban meg tudok másoknak bocsátani.
Imádság: Drága Istenünk, add, hogy úgy bocsássunk meg másoknak, ahogyan te megbocsátottál nekünk! Ámen.
Ha valakinek megbocsátok, Krisztust teszem láthatóvá számára.
George T. Wilkerson (Észak-Karolina, USA)
