Egy hírnök érkezett Dávidhoz, és jelentette: Absolonhoz hajolt az izráeliek szíve! Akkor ezt parancsolta Dávid mindazoknak a szolgáknak, akik vele voltak Jeruzsálemben: Jertek, fussunk, mert másképpen nem tudunk elmenekülni Absolon elől. Sietve menjetek, mert ő is siet, és utolér bennünket, veszedelmet zúdít ránk, és kardélre hányja a várost. A király szolgái ezt felelték a királynak: Minden úgy legyen, ahogyan uram, a király dönt. Mi a te szolgáid vagyunk. Ekkor elindult a király, és nyomában egész háza népe. Tíz másodrangú feleségét azonban hátrahagyta a király, hogy őrizzék a palotát. Így vonult ki a király, és nyomában egész hadinépe, de a legszélső háznál megálltak. Elvonult előtte valamennyi szolgája: a kerétiek, a pelétiek és a gátiak, az a hatszáz ember, akik vele jöttek Gátból. Mindezek elvonultak a király előtt. Akkor ezt mondta a király a gáti Ittajnak: Miért jössz te is velünk? Térj vissza, és maradj a király mellett, mert te idegen és lakóhelyedről száműzött ember vagy. Nemrég jöttél, és máris bujdosóvá tegyelek azzal, hogy velünk jössz? Én megyek, ahova mehetek. De te térj vissza, és vidd magaddal atyádfiait is; szeretet és hűség legyen veled! Ittaj azonban így válaszolt a királynak: Az élő ÚRra és az én uram, királyom életére mondom, hogy bárhol is lesz az én uram, királyom, ott lesz a te szolgád is, akár élve, akár halva. Erre Dávid ezt mondta Ittajnak: Jöjj hát, és vonulj velünk! Elvonult tehát a gáti Ittaj is, valamennyi emberével és azok hozzátartozóival együtt. Mindenki hangosan sírt az országban, amikor elvonult az egész hadinép. A király átkelt a Kidrón-patakon, és az egész hadinép elvonult a pusztába vezető úton.
Ott volt Cádók is, és vele az összes léviták, akik az Isten szövetségládáját vitték. Letették az Isten ládáját, Ebjátár pedig áldozott, amíg csak ki nem vonult a városból az egész hadinép. Akkor a király ezt mondta Cádóknak: Vidd vissza az Isten ládáját a városba! Ha kegyelmes lesz hozzám az ÚR, akkor visszahoz engem, és látnom engedi még azt, meg annak a lakóhelyét. De ha ezt mondaná: Nem gyönyörködöm benned, akkor itt vagyok, tegye velem, amit jónak lát!
2Sám 15,13-26.
NYUGALMAT TALÁLVA
Lefekszem, alszom és fölébredek, mert az Úr támogat engem. (Zsolt 3,6)
Mikor a feleségemmel a tengerparton sétáltunk, találtunk egy hatalmas zöld teknőst közvetlenül a vízparton feküdve. Egész nap mozdulatlanul hevert a homokban, a szemét is csak néhány pillanatra nyitotta ki, mikor valaki nagyon közel ment hozzá. Kíváncsi voltam, miért van ott, és mit csinál. Később elmentünk a helyi tengeri obszervatóriumba, ahol elmondták, hogy a zöld teknős azért pihen a parton, mert ott biztonságban van.
A 2Sám 15 részletesen leírja Dávid menekülését Jeruzsálemből. Dávid nem tudta, mit tartogat számára a jövő, mégsem lett úrrá rajta a félelem vagy aggodalom, mert a jövőjét Isten kezébe tette. Annak az Istennek a kezébe, aki az elejétől a végéig mindent előre tud. Ahogy a teknős meg tudott pihenni a parton, úgy tudott Dávid is megnyugodni, mert tudta, hogy Isten oltalma veszi körül. Ha a jövőnk bizonytalannak látszik, ha félelem és aggódás tör ránk, mi is lefekhetünk, és megnyugodhatunk, tudva, hogy Isten mindent a kezében tart.
Imádság: Drága Urunk, add, hogy bízni tudjunk a te irgalmadban és kegyelmedben! Ha a jövőnk bizonytalannak tűnik is, köszönjük, hogy te akkor is szeretsz, és törődsz velünk. Ámen.
A bizonytalanság közepette is megnyugodhatok Isten jelenlétében.
Awlwyn Balnave (Brit Columbia, Kanada)
