Ezért tehát vessétek le a hazugságot, és mondjatok igazat, mindenki a felebarátjának, mivelhogy tagjai vagyunk egymásnak. "Ha haragusztok is, ne vétkezzetek": a nap ne menjen le a ti haragotokkal, helyet se adjatok az ördögnek. Aki lopni szokott, többé ne lopjon, hanem inkább dolgozzék, és saját keze munkájával szerezze meg a javakat, hogy legyen mit adnia a szűkölködőknek. Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják. És ne szomorítsátok meg az Isten Szentlelkét, aki által el vagytok pecsételve a megváltás napjára. Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt. Viszont legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban.
Ef 4,25-32.
A NAGYOBB KÉP
Legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott... (Ef 4,32)
Gyermek- és ifjúkoromban igen nehéz kapcsolatom volt édesapámmal. Bár tudtam, hogy szeret, gyakran megbántotta érzéseimet azzal, amit mondott, vagy ahogyan mondta. Így sok negatív dolgot gondoltam magamról, ami nem is volt igaz.
Ahogy felnőttem, Isten segített meglátnom, hogy csak magamra és saját megbántottságomra gondoltam, és nem láttam az egész képet. Rájöttem, hogy apa szavai nem mindig a cselekedeteimre vagy viselkedésemre adott reakciók voltak, hanem gyakran az ő saját gyermekkori traumáinak, félelmeinek és lelki sérüléseinek a kivetítései. Egyik nap lekicsinyellt egy dologban a lányom előtt. Isten már előkészítette a szívemet, így szelíden megkérdeztem: Apa, miért mondtad ezt? Azt mondta: "Amikor a látogatásunk a végéhez ér, mindig fájdalmat érzek, de ezt nem kellett volna rád zúdítanom." Megértettem, hogy egyszerűen nem tudott mit kezdeni a fájdalmával, amit érzett.
Eltűnődtem, vajon én is hányszor tettem kirohanást mások ellen, még Istennel szemben is félelemből vagy fájdalomból. Hálás vagyok Istennek, hogy már megszabadított az érzelmi bántások fájdalmától. Most, ha valaki barátságtalanul szól hozzám, könnyebben tudok kedves maradni, és a kritikát nem veszem annyira magamra. Tudom, hogy Isten szeret és megerősít, így másokra és magamra is megértéssel tekintek.
Imádság: Atyánk, segíts, hogy ha mások bántottságát vagy haragját látjuk, szeretettel forduljunk feléjük! Ámen.
Ma Isten szeretetét fogom felkínálni a fájdalmat érzőknek.
Kristen Lowe (Wisconsin, USA)
