Irgalmas és kegyelmes az ÚR, türelme hosszú, szeretete nagy.
Nem perel mindvégig, nem tart haragja örökké.
Nem vétkeink szerint bánik velünk, nem bűneink szerint fizet nekünk.
Mert amilyen magasan van az ég a föld fölött, olyan nagy a szeretete az istenfélők iránt.
Amilyen messze van napkelet napnyugattól, olyan messzire veti el vétkeinket.
Amilyen irgalmas az apa fiaihoz, olyan irgalmas az ÚR az istenfélőkhöz.
Hiszen tudja, hogyan formált, emlékszik rá, hogy porból lettünk.
Zsolt 103,8-14.
A FELEJTÉS ÁLDÁSA
Ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának Krisztus Jézusban adott jutalmáért. (Fil 3,14)
Megtörtént újra! Egyszerűen nem jutott eszembe egy barátom neve, akit évezredek óta ismertem. A neve teljesen kiment a fejemből. Mikor végre eszembe jutott, megjegyeztem magamnak, hogy ez is az öregedés jele.
Elkezdtem azon gondolkodni, hogy milyen szörnyű és zavarba ejtő lehet feledékenynek lenni. Aztán eszembe jutott az a fajta feledékenység, amiért hálás vagyok - hogy Isten a bűneimet eltörölte és elfelejtette. Ahogy Jer 31,34 mondja: "...megbocsátom bűneiket, és nem gondolok többé vétkeikre." Örökké hálás leszek, hogy Isten nem gondol többé vétkeimre. Elkezdtem hálát adni Istennek, hogy megbocsátotta bűneimet, és hogy segít felejteni, mikor én is megbocsátok azoknak, akik megbántottak az évek során. Mint Pál, én is igyekszem elfelejteni mindazt, ami mögöttem van, beleértve a csalódásaimat és a múltbéli hibáimat. Ha elfelejtem ezeket, könnyebb megbocsátani magamnak és reményteljesen nézni a jövőbe.
Sokszor hallom másoktól, hogy megbocsátottak, de nem felejtenek. Ez embereknél elég valószínű. De dicsérjük Istent, hogy ő nem csak megbocsát, hanem el is feledi a vétkeinket!
Imádság: Kegyelmes Istenünk, köszönjük, hogy megbocsátod és elfeleded vétkeinket, ha megvalljuk neked. Ámen.
Isten megbocsátja vétkeimet, és többé nem emlékezik rájuk.
Rebecca Seaton (Tennessee, USA)
