Dicsérjétek az URat! Dicsérjétek Istent szentélyében, dicsérjétek a hatalmas égboltozaton!
Dicsérjétek hatalmas tetteiért, dicsérjétek nagyságához méltóan!
Dicsérjétek kürtzengéssel, dicsérjétek lanttal és hárfával!
Dicsérjétek dobbal, körtáncot járva, dicsérjétek citerával és fuvolával!
Dicsérjétek csengő cintányérral, dicsérjétek zengő cintányérral!
Minden lélek dicsérje az URat! Dicsérjétek az URat!
Zsolt 150.
DICSÉRJÜK ISTENT!
Magasztallak, URam, a népek között, zsoltárt éneklek nevednek. (2Sám 22,50)
Végzős voltam a gimnáziumban, és rajtam volt a sor, hogy prédikáljak az egyik istentiszteletünkön. Hálás voltam és nagyon lelkes, hogy alkalmam nyílt Isten igéjét hirdetni.
A liturgiát a megszokott rend szerint terveztem - először dicsőítés, aztán az üzenet - Isten segített rájönnöm, hogy az ő dicsőítése nem szorítható csak az istentisztelet nyitó részébe. A dicséret sosem ér véget.
A mindennapi hitéletünkben az összes szeretetteljes cselekedetünk, az összes szolgálatunk Istent dicsőíti. Úgyhogy a zenei rész és dicsőítés után elkezdtem hirdetni az üzenetet Isten szeretetéről és hűségéről, és a Mindenható felé érzett hálámról beszéltem. A diákok és a tanárok is Istent dicsérték, és megnyitották szívüket előtte.
Mindenben, amit teszünk, bármerre is vagyunk, dicsérhetjük Istent. Csak arra van szükségünk, hogy a lelkünk is hajlandó legyen erre, és hogy legyen bennünk vágy, hogy a mi csodálatos Teremtőnket áldjuk.
Imádság: Istenünk, méltó vagy minden dicséretre. Segíts, hogy minden körülmények között áldjunk téged! Ámen.
Minden szeretetteljes cselekedet istendicsőítés.
Daniel E. Mejía Fuentes (Francisco Morazán, Honduras)
