A karmesternek: Dávid zsoltára.
Az egek hirdetik Isten dicsőségét, kezének munkájáról beszél a menny.
Nappal a nappalnak adja át e szót, éjjel az éjjelnek adja tudtul.
Nincs szó és nincs beszéd, hangjuk sem hallatszik,
mégis eljut hangjuk az egész földre, szavuk a világ végéig. Sátrat készített a napnak,
amely mint vőlegény jön ki szobájából, örül, mint egy hős, hogy futhat pályáján.
Elindul az ég egyik szélétől, átível a másik széléig, nincs rejtve melege elől semmi.
Zsolt 19,1-7.
MENNYEI KILÁTÁS
Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel. (Kol 3,2)
A hálószobám ablaka alatt növő öreg nyírfának hatalmas lombkoronája volt, amivel teljesen betöltötte a kilátást az ablakból. Nagyon szerettem figyelni rajta az évszakok váltakozását. Nemrég azonban egy baleset miatt kipusztult a fám. Először szomorú voltam, mert olyan üresnek és sivárnak éreztem így a kilátást. Aztán az ágyamban fekve észrevettem, hogy most először látom az eget az ablakból. Ma már szeretem nézni az ég sokféle színét - nappal a kék égen a fehér felhőket, éjjel a holdat és a csillagokat. Így imádságaim közben is kilátásom nyílik a mennyre, és ez örömmel tölti be a szívemet.
Néha azonban itt északon az ég szürke és lehangoló; ilyenkor alig lehet látni a napot és a csillagokat. Hasonlóképpen a lelki életünkben a hibáink és a nehézségeink zavarhatják az Istennel való kapcsolatunkat, bár Isten irántunk való kegyelme soha nem változik. Ilyenkor ahelyett, hogy arra koncentrálnánk, ami elválaszt, dönthetünk úgy, hogy a vele való kapcsolatra figyelünk.
Imádság: Drága Urunk, adj bölcsességet, hogy a te folyamatos jelenlétedre és ne a nehézségeinkre koncentráljunk! Ámen.
Mi tart vissza attól, hogy időt töltsek Istennel?
Maire Simm (Tallinn, Észtország)
