Ezért tehát, hogy el ne bizakodjam, tövis adatott a testembe: a Sátán angyala, hogy gyötörjön, hogy el ne bizakodjam. Emiatt háromszor kértem az Urat, hogy távozzék az el tőlem. De ő ezt mondta nekem: "Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz." Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem. Ezért a Krisztusért örömöm telik erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban; mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős.
2Kor 12,7-10.
ÉLET SEBHELYEKKEL
Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje lakozzék bennem. (2Kor 12,9)
Amikor életem kemény fordulatot vesz, gyakran nemcsak a jelenbeli csalódások okán tűnődök el, hanem azokon a kihívásokon is, amelyekkel a múltban szembenéztem. Egy alkalommal egy éneksor jutott eszembe, amely arról szól, hogyan kell együtt élnünk a sebhelyeinkkel. Magamban azon gondolkodtam, hogy nekem rengeteg ilyen sebem van.
Ebben a pillanatban Isten emlékeztetett valamire, amit az immunológia órán tanultam. Amikor valami elkezd hegesedni, az a gyógyulási folyamat természetes része. Egy sebesülés addig nem válik heggé, amíg teljesen meg nem gyógyul. Ha egy heg keletkezik, a seb gyógyul.
Megértettem, hogy én magam dönthetem el, hogyan tekintek sebeimre. Úgy, mint valamire, ami az átélt bántásra emlékeztet, vagy úgy, hogy Isten az összetört és összezúzott életembe belépett, majd reménységet nyújtva a gyógyulás útján indított el kétségbeesett helyzetemben.
A sebhelyeimre emlékezhetek úgy, mint fájdalomra vagy szomorúságra, de úgy is, mint Isten hűséges és változatlan szeretetének jelére, mert neki megvan a hatalma arra, hogy megváltson és megújítson, átformáljon és helyreállítson.
Imádság: Gyógyító Urunk, emlékeztess arra, hogy te ismered szenvedéseinket, és van hatalmad rá, hogy megújíts! Ámen.
Dicsérem az Urat, aki megváltott és helyreállította életem!
Muriella Alexander (Maharashtra, India)
