Zarándokének. Nyomorúságomban az ÚRhoz kiáltok, és ő meghallgat engem.
URam, ments meg engem a hazug ajaktól és a csalárd nyelvtől!
Mit érdemelsz, mit fogsz majd kapni, te csalárd nyelv?
A hős hegyes nyilait rekettye parazsával!
Jaj nekem, mert Mesekben kell tartózkodnom, Kédár sátrai közt kell laknom!
Régóta lakom már együtt a békesség gyűlölőivel.
Én békét akarok, de amint megszólalok, ők mindjárt harcra készek.
Zsolt 120.
ISTEN BÉKESSÉGE
Én békét akarok, de amint megszólalok, ők mindjárt harcra készek. (Zsolt 120,7)
A 120. zsoltár írója elkeseredetten küzd, mert nem talál békességet se közel, se távol. Ebben a fájdalmas vívódásban Istenhez könyörög, hogy szabadítsa meg a békesség gyűlölőitől.
Ma is sokan kétségbeeshetnek attól, hogy nem találnak békét a világban. Mivel vannak, akik nem akarják a békét, lehetetlennek tűnik, hogy valaha is elérjük. A folyamatos háborúk és konfliktusok nyomása alatt megfáradunk és feladjuk a reményt. Sokan saját önző érdekeikért, mások meggyőződéseikért harcolnak, és vannak olyanok, akik valamilyen eszme ellen küzdenek.
Isten békessége azonban nem a győzelemben rejlik; az a neki való engedelmes életből fakad, ha követjük a Békesség Fejedelmét, aki azt ígérte tanítványainak, hogy "Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek, de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen!" (Jn 14,27)
Imádság: Békesség Istene, vigasztald meg a békétlenségben élőket, szabadítsd meg az üldözötteket, és ajándékozd meg őket a te békességeddel! Jézus nevében kérünk. Ámen.
Még a háború közepette is mienk lehet Isten békessége.
Aftab Yunis Hakim (Punjab, Pakisztán)
